Menőlájkrém

márc 9, 2021
Kritikus humorKritikus humor
 Menőlájkrém

Egy barátommal beszélgettem a mesélt nekem, hogy a gyereke osztályának külön Facebook oldala van. Megosztják egymással a házi feladatokat, az órák történéseit és a szülők is bepillantást nyerhetnek kis csemetéik mindennapjaiba. A gyerekek véleményezik egymás között a tanár aznapi munkásságát is. Némelyek elég rossz kritikát is kap.

Persze, jó dolog a demokrácia, és a gyerekek nevelése, már szinte közösségi szinten történik. Avval pedig remélem tisztában vannak a szülők, hogy egy nyolcéves véleménye, aki túl sok házi-feladatot kapott aznap, mennyire lehet objektív.

Ezen a gondolatmeneten elindulva, rá kellett döbbennem, hogy én jó magaviseletű felnőttként is bírája vagyok a mindennapi eseményeknek. Ha vásárolok egy ruhaüzletben, a kijáratnál kis smiley-kal értékelhetek, egy telefonos ügyfél-szolgálati beszélgetést is pontozhatok, nem beszélve egy repülőútról, vagy egy online megrendelt termék kiszállításáról.

Filmet is már úgy nézek (online természetesen ingyen, magas elvárásokkal), hogy előtte elolvasom más emberek kritikáját. Hasonlóan azt az éttermet válaszom, ahol sok az elégedett „comment” és „ócsó” szállást is úgy keresek külföldön, hogy a csillagokat  hasonlítom össze közöttük.

Jó érzés, a mindennapok szürke kis embereként véleményezni másokat. Fontosnak érezzük magunkat, odafigyelnek ránk, és persze mindez a mi érdekünkben történik. Vevőbarát kiszolgálást nyújtanak, hogy így fejlődjenek, blablabla…

Ez viszont felvet egy sor kérdést bennem. Amíg a kékes fénnyel világító kis kütyünk a kezünkben van, vagy éppen előtte ülünk, erősnek érezzük magunkat és szigorúan vizslatunk mások hibái után. Ezt természetesen nem restelljük vitriolba mártott billentyűzettel kiszórni a nagyvilág hálójára.

 

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

Kritikus humor

 

 

Kritikus humor