Macskabaj

jún 9, 2022
Állatorvos humorÁllatorvos humor
Macskabaj

A helyzet az, hogy nekem igazából nincs is háziállatom. Viszont a teraszomon lebzsel egy kandúr. Ha pedig ott van, akkor enni is adok neki. Milyen házigazda lennék, ha hagynám, hogy éhezzen nálam egy ekkora szőrmók. A kirakott kaja pedig még több macskát vonz be, melyek úgy rebbennek szét, ha kimegyek, mint varjak a vetésből.

Amikor megbetegszik, akkor állatorvoshoz is elviszem. Hogyan is hagyhatnám, hogy egy beteg macska szenvedjen az orrom előtt. Ennek, bár igazából az ő érdeke, nem örül, sőt kifejezetten mérges, aminek mély és hangos nyávogással ad hangot.

Mivel én és a doboz szoktunk győzni, a végén mindig a dokinál kötünk ki. Ott pedig mindig nagy tömeg van. A bejutáshoz való rendszer pedig végtelenül egyszerű. Megkérdezzük egymástól, hogy ki jött utoljára.

Aznap előttem hatan álltak, az egyikük egy nagy, barna macskát tartott a hordóban, amiről kiderült, hogy igazából tyúk. Ezt dolgoztam fel éppen, amikor érkezett egy nénike, és megkérdezte, hogy ki az utolsó.

Mikor jelentkeztem, megkért, hogy hadd ülhessen le odabent. Szűkös a váróterem, mindannyian kint álltunk.  Megígérte, hogy nem lóg majd be előttem, én pedig csak mosolyogtam. Amúgy neki is macskája volt.

Hamar végeztek a többi hat emberrel, illetve az állatkáikkal, még a tyúk is kapott orvosságot. Mentem is volna be előre, de a nénike mondta, hogy ő következik. Sajnos elfelejtette, hogy utánam jött, én pedig mosolyogva visszaléptem. Úgy tanultam, hogy az öregeket amúgy is előre kell engedni, még akkor is, ha hisztis, beteg cicákról van szó.

Ennek természetesen a macskám örült a legjobban, mivel addig is bent pihenhetett a biztonságot nyújtó hordozóban.

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

 

 

Állatorvos humor