Vicces mókus sztoriVicces mókus sztori
Mint a mókus…lent a fa alatt

 

Pár évvel ezelőtt egy barátom rám-bízta a Balaton-parti nyaralóját, míg ő kiment Angliába dolgozni. Én is dolgoztam, de Budapesten, és egy hirtelen jött ötlettől vezérelve levittem a szüleimet a házba, hogy majd ők gondját viselik.

Komolyan is vették a feladatot. Rendet raktak, fúrtak faragtak, és füvet vágtak. Nem csupán a hétvégi kalyiba telkén, de a vele szomszédos ikerház előtt is. Az idejükbe belefért, a tulajdonosa pedig a rendszerváltás óta nem járt arra, így gondolhatják, jó nagy volt a gaz.

Történt, hogy az elhagyott telek végi hatalmas fenyőfán lakott egy mókus. Nem igazán zavarta nyugalmát semmi, hisz az otthoniak soha sem voltak otthon. Egészen a szüleim megérkeztéig, akik hamar rendbe is szedték az elhanyagolt portát.

A mókusnak ebbe nem sok beleszólása volt, de ha lett is volna, aznap nem hallgatták volna meg, mivel a napi betevő mogyorófalatért rótta az üdülőövezetet. Este, mint aki jól végezte dolgát, hazatért, pontosabban tanácstalanul megállt az elhagyott telek rozoga kapuja előtt. Nem értette, hova lett az évek alatt dzsungelszerűvé nőtt gaz, melyben oly otthonosan érezte magát.

Nézte a kertet, majd a szüleimet, és utána a fát, majd ismét a telket, a szüleimet, és így tovább. Az járdán ácsorogva tanácstalanul, mint amikor Phuketben elfelejtik a magyar turisták szállodafoglalását.

Végül mégis felismerte a fáját néhány jellegzetes, félreálló toboznak köszönhetően, és visszamászott rá. A szüleim a mai napig meg vannak győződve arról, hogy közben szitkozódásszerű mókushangokat adott ki magából.

 

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

 

 

Vicces mókus sztori