Street food és a cicabajusz
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Van egy kedvenc étkezdém Kőbányán. A hely belső részében nincsen semmi különleges. A melegen tartó alatt száradó hatalmas rántott hústömegek, fasírtszag, lisztes főzelékek és persze annyi pirospaprika, mint kokain egy drogbáró zug-raktárában.
Mégsem ezért lopta bele a hely magát a szívembe, bár az étel finom és kiadós. Ami megfogott, az a télen-nyáron üzemelő hátsó kertje. Ott árnyas fák alatt, tákolt sziklakert mellett tudom élvezni a brassóit, miközben a konyhalány egy sámlin ülve pucolja a másnapra való, zsáknyi krumplit.
Nyugalom övezi a helyet, mintha a Földnek ez lenne az egyik, még fel nem fedezett csakra központja. Mindenki nyugodtan szürcsöli a levest, fagy harapja a falnivalót. A béke hangulata pedig átterjed az itt tanyázó állatokra is.
Az udvar telis-tele van macskával, de nem is akármilyenekkel, hanem jó, nagy kövér cicusokkal. Felesleges aggódniuk a betevőért, mert amellett, hogy minden vendég dob neki valami finomságot, a konyha gondoskodik arról, hogy generációkra elég maradék legyen a számukra.
Azonban nem csak ők sétálgatnak, büszkén, peckesen a jóléttől, hanem a területükre tévedő galambok is otthonosan érzik magukat. Nem vesznek össze az ételen, nekik elég a hatalmas szelet fehérkenyerekből lehullott morzsa is.
A jóllakott cicák meg őket sem akarják levadászni, mint ahogyan gondolom az egerek is Eldorádóra találtak a helyen. Egy kis pöttöm kölyökmacska botorkál elő az egyik asztal alól. Alig lehet 4-5 hetes. Elfáradva a majd kétméteres hatalmas távolságtól, amit megtesz, kimerülten rogyik le az egyik szék alá.
A galambok pedig méltóságteljesen, fejüket himbálva cirkálnak körülötte, hiába is egy családhoz tartoznak, ahol talán még a kutya-macska barátság is működhet.
Macska vicces humor
http://www.karikaturarendeles.hu/