Házi-macska (FelisSilvestrisSimicatus)
A házi-macskák (a továbbiakban házi-macskák) roppant elterjedtek, mint a nevük is mutatja, a házakban. Természetes élőhelyük főzésidőben a konyha, az éjjeli prosztatagondok idején a toalett ajtaja, különösen sötétben.
Párzási időben pedig bárhol, ami nem ház. Jellemzően az ember nevű élőlény otthoni fő csapásirányain henyélnek, kiváltva ezzel az „isten verje meg ezt a dögöt, már megint majdnem hasra vágódtam benne” csatakiáltást. Ezen üvöltést a házi-macskák ultimátumnak tekintik, s csendben elosonnak. (Kivéve, ha nem sikerül időben elugraniuk. Ilyenkor hangos nyávogással, fújtatással veszik tudomásul a hadüzenetet.)
Táplálékuk az utóbbi időben drasztikusan megváltozott. Az idősebbek emlékeznek még reá, hogy egereket, rágcsálókat fogyasztottak (lásd macska-egér harc), mostanában inkább a bevásárlóközpontok számítanak fő vadászterületeiknek.
Az elejtés módja is kifinomultabb: kétségbeesett tekintettel, nyávogással ösztönzik a gazdaállatot, aki ennek hatására kabátot ölt, majd elindul a szakadó esőben, hogy bankkártyája, esetleg pénztárcája utolsó tartalékával tőrbe ejtse, majd hazacipelje a polcokon található, házi-macskák számára pompás lakomának ígérkező darált állagú granulátum zsákmányt.
Írta: Alex Fiddler
Vicces macska tudomány
