Kenyérvárás
Még Görögországban történt. Egy kis hegyi faluban. Nem sok minden volt vagy történt errefelé. Pár házból, egy tavernából, és egy kis boltból állt az egész
. Másnap hamar felébredtem, és elindultam keresni a közértet. Kérdeztem egy arra battyogó bácsikát. Ő mutatta az irányt, közben megjegyezte, hogy még nincs nyitva. Talán majd kilenckor, vagy egy kicsit később, és ráérősen tovább ballagott.
Pont akkor nyitottak ki, amikor megérkeztem. A kenyérre viszont még várni kellett. Talán öt percet, fél órát vagy huszat. A lényeg az, hogy jön majd. Bár volt pékáru, azt ne vigyem, mert tegnapi. A frissért megéri várni.
Leültem, és kis idő múlva belekortyoltam a habos-zaccos görög kávéba, melyhez ropogós helyi kekszet adtak. Amint megízleltem a koffein adta löketet, és a mézes-szezámmagos süteményt, mintha valóban megállt volna az idő. Ekkor jött meg a kenyér, de én már nem siettem sehova.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Utazzon el velünk, messzi tájakra, a belépőkártyánk a humor lesz, a poggyászunk a kalandok, és az uticél a szórakozás. Az egész világot luxushajókkal bejárt író, a poénok szárnyán repíti körbe olvasóját a budai füstös sö…
Humoros sztori a kenyérről