Felújítás humor
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Egy pár nappal ezelőtt beszakadt alattam a kád. Tudom, hogy ez a mondat egyszerűnek tűnik, mégis rengeteg bonyodalom származik belőle.
Először is ott van az ok, amiért egy nem olyan mindennapi baleset, bejelentés nélkül, csak úgy megjelent az életemben. Olcsó, gyatra minőségű kádat szereltek be, olcsó, mindegy, ezt most hagyjuk.
Első lépésként elindultam hát kádat venni. A szaki a lelkemre kötötte, hogy ne az emberi végtermékből készült kínait vegyem.
Megnéztem az áruházban, és a neten is, a forgalmazó magyar, a gyártó bulgár volt. Még az üzletben felcímkézett kádon is ott szerepelt, hogy Made in Bulgaria. Nos, mire megérkezett, átváltozott kínaivá, ugyanaz a termék.
Sebaj gondoltam, ha kihozták nyolcezerért, úgy, hogy egész délelőtt vártam rá, majd jó lesz a szakinak. Annak örültem, hogy méretben pont akkora volt, mint az előző, így csak kikapjuk majd a keretéből, és már csúszik is bele a következő. Ami két centivel volt testesebb alul, így ki kellett ütni három sor téglát. Majd még kettőt, és végül minek maradjon meg árván a szélén lévő vékony sor.
Így ismét rohantam vissza a barkácsáruházba, a falhoz valóért, meg csempéért, és fugázóért, meg egy nagy zsák csemperagasztóért. Azt külön megjegyezném, hogy ilyenkor azért élvezet megvenni, mert a kis zsákos nem elég, a nagy zsákosnak pedig megmarad majd több mint a fele, amit utána lehet évekig kerülgetni a teraszon, padláson, stb.
Ekkor hívott fel a közben a vécémen cigarettázó szaki, hogy neki azonnal el kell ugrania valahova, valamit, vagy valakit kifugázni így sietnem kell. Azt is megkérdezte, hogy hol a töltőm, mert rádugná a telefonját. Csodának köszönhető módon találtam abból a csempéből az áruházban, amelyet a tíz évvel ezelőtti, fürdőszoba felújításnál használtak.
Pontosítok, kirakva láttam, de miután úgy nézegettem a polcok alatt tíz percen keresztül, mint vámos a vonatok kerekeit, rá kellett jönnöm, hogy nincs a soron. Ekkor kezdődött meg a dolgozók vadászata. Bár tele volt az üzlet a hétvége miatt, mégis hiányoztak. Nagy örömömre mégis megjelent egy robogó targoncával, én pedig leintettem, mintha Bécsbe szerettem volna stoppolni. Felmutattam a mintát (a falról levert csempét), ő pedig szó nélkül elhajtott. Elrakott két raklap akármit, majd felemelte a szállítóvillát, a három méter magasan lévő polc tetejére.
Mivel nagyon kellett sietnem, természetes, hogy fért hozzá, így telefonált egyet, majd pár perc után jött egy Marika, aki targoncával felemelte őt, majd fentről leszedett nekem két dobozzal, a kért burkolóanyagból.
Azt gondolom, meg sem kell említenem, hogy mivel a szaki miatt futólépésben akartam elhagyni az áruházat, mindenki nagyon lassan pakolászott a kasszánál. A leadott csempe kódját pedig mondanom sem kell, hogy nem tudták leolvasni. Így megint jött a Marika, aki félvállról bemondta 812628-at.
Hazaérve átadtam csikk-kuppacon puffogó, morcos szakinak a kért dolgokat, ő pedig olyan gyorsan rakta össze a kádat, mint Rákosi idején, egy Sztahanov propagandavideóban. Azt mondta, hogy másnap visszajön fugázni, majd elrohant.
Füstölgő gumikkal hajtott el tőlem a mester, én pedig bementem a fürdőbe, megcsodálni az új kádamat. Alatta megpillantottam minden szaki kincsét, ami nélkül nem kezdenek el dolgozni, a flexet. Gyorsan tárcsáztam, hogy jöjjön vissza érte, mivel tudtam, hogy az idő számára pénz. Ekkor megcsörrent a nappaliban lévő, töltőn hagyott telefonja.
