Vicces ügyfélszolgálat
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Bár éveken keresztül tanuljuk iskolákban a matematikát, mégis ha egy szupermarketben vásárlásra kerül a sor, mindig elszámoljuk magunkat (legalábbis én). Olyan ritkán (vagy soha) nem fordul elő, hogy kevesebbet fizetnénk, mint azt előtte szerettük volna.
Ilyenkor jön a számonkérés, mármint saját magunkkal szemben. Nem kellett volna még egy akciós sonkát venni, meg ráhagyni a csemegepultosra, hogy a húsz deka helyett harmincöt lett. Maradhat?
A legtöbben leforrázva toljuk ki a bevásárlókocsit, fogadkozva, hogy soha többet nem megyünk vásárolni éhesen. Viszont vannak olyanok is, akik mint a földesúr rendelkezéseinek a közhírré tevését a főtéren, úgy olvassák végig a harminc centi hosszú papírszalagot.
„Hátha mégis rosszul számoltak”, de aztán kiderül, hogy minden stimmel. Mi pedig megnyugszunk, hogy annyi lett amennyi a számlánk végösszege. Hát ma nem így volt.
Mint már említettem az előbb, éhesen mentem vásárolni, és a bevásárlószatyor tetején, kihívóan pózolt a szezámmagos. szilvás papucs. Egy karnyújtás választott el attól, hogy jól beleharapjak, de előtte még átfutottam a számlát.
És ekkor vettem észre, hogy a kimért feta sajtot dupla áron számolták ki nekem. „Várj, majd visszajövök” mondtam gyengéden a péksüteménynek, és nyikorgó kerekkel, időnként indokolatlanul fékezve, áttoltam a bevásárlókocsit az ügyfélszolgálathoz.
Ott egy nő ácsorgott némán, egy telefonkagylót tartva a füléhez. Nem nézett rám, láthatólag fontos dolgot hallgathatott, én pedig nem akartam megzavarni ebben. Úgy két perc telhetett el, amikor megszólalt a fejemben a szilvás papucs, ellenkezést nem tűrő követelése: „Egyél meg, most azonnal.”
Nagyot nyeltem, a gyomrom pedig tiltakozóan korgott egy hangosat. A nő ekkor kezdett el beszélni, de nem hozzám, hanem egy másik ügyfélszolgálatoshoz, aki meg eddig őt várakoztatta. Így további öt perc alatt megtudhattam, hogy nem tudnak visszaküldeni valami elromlott műszaki cikket, mivel nincsen futárszolgálat opció a kereskedés weboldalán.
Részleteket nem tudok írni, mert a figyelmemet elvonta a friss péksütemény fülsüketítő rikácsolása. Azért mégsem kezdhettem el majszolni, amikor bármelyik pillanatban sorra kerülhettem, miután a telefonos ügyfélszolgálatos megoldotta az én ügyemmel foglalkozó, áruházi ügyfélszolgálatos problémáját.
Ez rövidesen be is következett. Csupán előtte le kellett fénymásolni a számlát, majd nyomtatni egy újat, azt aláírni. Ezután egy utalványnyilatkozatot is ki kellett tölteni (név, lakcím, irányítószám), azt is nyomtatni, iktatni, fénymásolni. Rövidke tizenöt perc után visszakaptam a többletként számolt 250 forintot, és egy 200 forintos kupont, afféle fájdalomdíjként.
Az nem lett tisztázva, hogy a félreszámlázásért, vagy a telefonos beszélgetés miatti várakozásért lettem-e így kiengesztelve. Viszont, annak ellenére, hogy állítólag több baci van egy bevásárlókocsi fogó rúdján, mint egy vécé ülőkén, én távozás közben felkaptam a szilvás papucsot. Két harapással tüntettem el, úgy, hogy at
tól az álkapocs mozdulattól, még egy anakonda is könnyezet volna.
http://www.karikaturarendeles.hu/