Anyósom mankója, vicces történet Írta: Tóth Ági
Anyósom mankója, vicces történet

Írta: Tóth Ági

Jó egy mankó a háznál. Sose jöttünk volna rá, ha anyósom el nem töri a lábát.(Bár a nyakát törte volna ki.) Apósom röpke három hét alatt szerzett egy príma bükkfamankót kéz – illetve hónalj alól. Anyósomhoz mérte és megállapította, hogy le kell vágni a lábából. Mármint a mankónak. Ezután elkezdődött a mankótanfolyam, amin részt vett az apósom, a férjem, a lányom és én. A fiam még nem ért fel hónaljmagasságig.

Anyósom az ágy szélén üldögélve tanulgatta a szabályokat. Másfél óra múlva feljött az alattunk lakó és közölte, ha nem hagyjuk abba a parkett táncot, feljelent csendháborításért. Amikor megpillantotta a mankót, felragyogott a szeme. A hóna alá kapta és bemutatta a mankós közlekedés magasiskoláját.

Anyósom sírva fakadt és azt kiabálta, hogy kivéve őt, már minden hülye tud mankóval járni. Ekkor ment el a szomszéd.

Apósom lehúzta felesége lábáról a gyapjú zoknit és a mankó lábára húzta, hogy ne kopogjon.

Kopogtak

– Hallom van mankójuk – szólt be  boldogan Bözsi néni a földszint 3-ból.

– Nem eladó – recsegte apósom.

– Nem is tudnám én azt megvenni az én kevéske nyugdíjamból – sírdogálta az öregasszony – csak kölcsön szeretném kérni. Tudja, a villamoson soha nem adják át nekem a helyet, de ha látják majd, hogy mankóval vagyok, talán megesik az emberek szíve rajtam.

– Nem lehet – mondta apósom – a feleségem éppen most tanul vele járni.

– Szemenszedett hazugság – rikácsolta férjem anyja. Itt már mindenki tud vele járni, aki hülye, csak én nem, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá.

– Ne búsuljon kedveském, meglátja hamarosan mindén hülyén túltesz – mondta Bözsi néni, s miközben távozott, átkokat morzsolt fogatlan ínye között apósom felé, amiért az visszautasította kérését.

Anyósom később elaludt. Ezalatt az idő alatt a fiam piros filctollal ráírta a gipszére: „A törött láb csak úgy frankó, ha van hozzá bükkfamankó.”

Az elkövetkező két hónapban sem az alattunk lakó, sem Bözsi néni nem köszönt nekünk. Anyósom pedig gyógyulásáig csak a széktámlára támaszkodva és a széket maga előtt tologatva tudott közlekedni. Azért a mankónak mégis nagy hasznát vettük. Fél év múlva ugyanis apósom is eltörte bal alsó végtagját.

Valószínűleg megfogta Bözsi néni átka.

A sírószoba, Tóth Ágnes

Tóth Ágnes
A cikk szerzője, Tóth Ágnes