A tyúk, akit Houdininek hívtak
Csirke humor
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
A kisvárosban, ahonnan származom, a helyi piac mögött van egy szépen felújított, hatalmas vár. Állítólag a vásár is egyidős vele. Azért remélem, hogy az ott kapható portéka fiatalabb, mert akkor érthető lenne, hogy miért rágós néha a hentestől vásárolt marha.
Szüleim kedvenc időtöltése, hogy vásárlás előtt barangolnak még egy kicsit a középkori romok között, magukba szívva a friss levegő, és a történelem illatát. Egyik ilyen délelőtt arra lettek figyelmesek, hogy egy éhes kóbor macska kerget egy szintén éhes, de rémült tyúkot. Azt nem igazán értették, hogy miként is képzelte el a cirmos, a nála jóval nagyobb tollas-uzsonna levadászását, de kötelességüknek érezték, hogy beleavatkozzanak.
A cicus merényletét megakadályozva elkergették őt, majd védő szárnyaik alá vették a rémült szárnyast. Elhalasztották az aznapi vásárlást, és hazavitték magukkal a békés nyugalomban kotkodácsoló, kotkodát.
Aznap hatalmas szerencséje volt, mivel kétszeresen menekült meg. Először a helyi árusok egyik ketrecéből szökött ki, majd egy éhes macska karmai közül mentették meg jóravaló emberek. Este kapott vizet és élelmet, majd álomra szenderül a konyha sarkában kialakított pihe-puha kuckóban.
Másnap anyám csinált belőle levest és pörköltet, de a hős tyúk emlékét mai napig megőrizték, aki egy oroszlán bátorságával küzdött az életéért, majd boldogan élt, amíg ebéd nem lett belőle.
