Szatirikus történetSzatirikus történet

A király cipője, Első rész

 

A miniszterelnök ugyanolyan ember volt, mint akárki más. Ugyanúgy evett, ivott, szerette a feleségét, nevelte a gyerekeit, mint bárki más, sőt volt neki is két lába, mint mindenki másnak, már akinek volt, és mindkét lábán cipőt hordott, kivéve éjszaka, amikor aludt és nem ment sehova, merthogy nem volt holdkóros se.

Csakhogy volt a királynak valamije, ami nem mindenkinek volt és ez egy tyúkszem volt. Nem olyan különleges, de elegendő ahhoz, hogy a járását megnehezítse. Igaz, mióta miniszterelnök volt, nem sokat járt gyalog, de az autótól az irodáig és a gyűléstermek folyosóin neki is gyalog kellett mennie, sőt oda is, ahova a királyok is gyalog járnak.

Szóval ilyenkor a cipőjében úgy érezte csillag születik. Mondta is a feleségének, hogy az ellenzéki politikusok piszkálódása mellett egy van, ami még ennél is jobban zavarja, és az  a tyúkszeme.

Nem tudja hordani a sok cipője közül a legújabbat, amit egy külföldi eszmecseréje  egyik szünetében vett neki  a szóvivője, ez esetben cipővivője egy ottani  parlamenti  butikban.

A felesége nem tudott mit kezdeni ezzel a kijelentéssel, de a dolgot és eltette magában, a majd egyszer újrahasznosítható ötletek közé. Mert tudni illik azt is, hogy a király felesége, mióta a férje ilyen nagy ember lett, sokat jótékonykodott. Nem került neki ez semmibe.  Eljárt vallási iskolák ünnepeire, ellátogatott a kórházakba és ott  gyors  gyógyulást kívánt  az azt kiérdemlőknek.

Telt múlt az idő, a király bejárt a hivatalába, de a tyúkszem nyomó cipőt mindig a szekrényben hagyta, annak több más cipőtársával, amiket most nem kívánok megnevezni a diszkréció miatt.

Egyszer viszont eljött a cipő napja. Nevezhetnénk ezt a napot – új szokás szerint – A Király Cipője Napjának.  A felesége éppen egy jótékonysági összejövetelen volt, és ruhákat, játékokat adományozott egy gyűjtésen.

Ezúttal magával vitte az ominózus cipőpárt is. Talált is hamar egy szegény asszonyt, (volt ott több is, de ezt találta) akinek sok gyereke volt, de csak egy férje, és annak a férjnek két lába volt, de nem volt cipője.

Hát neki ajándékozta. A király felesége azt akkor még nem tudta, hogy a férfi hamarosan elhagyja a családját, mert elveszik a házát, ugyanis nem tud fizetni a villanyért, a vízért, a fűtésért.

A sok gyerek ezek ellenértékét mind megette. A gyerekeit árvaházba vitték, az asszony elment Olaszországba rúd-táncosnőnek, a férj pedig  ment a híd alá, de csak esős időben aludt ott,  napos időben a parkokban húzta meg magát, télen pedig az aluljárókban, mert ott hagyták aludni, és aki akarta nézhette őt alvás közben…

Folytatás holnap, 19 órakor

Írta: Fehér József

Szatirikus történet

Fehér József
Fehér József