A megvadult kanapé
Ma kirándulni voltam. Nem mentem messze, csupán itt a környéken csatangoltam el egy kicsit. Mindig is érdekelt egy ösvény, amely felfele vezetett az erdőbe.
Pár percig haladva rajta egy tisztáshoz értem, majd fákkal ritkásan szétszórt domboldal következett. Beittam magamba a friss levegőt és a természet illatát, miközben szaporán lélegeztem . Ekkor tárult elém a kép, melyet először még felfogni sem bírt az elmém.
Magasan a falu felett, a fák között, a néptelen erdőben egy kanapé hevert, ízlésesen teleszórva falevelekkel. Miután felocsúdtam a látvány okozta döbbenetből, két kérdés kezdett el zakatolni az agyamban. Az egyik az volt, hogy hogyan cipelték fel oda ezt a ránézésre nehéz bútordarabot a domboldal gerincére. A másik pedig, hogy miért.
Sorra kezdtem el gyártani magamban a válaszokat, de egyiküket sem tudtam kielégítőnek találni, mivel nélkülöztek minden logikát. Talán valaki itt akart építkezni, és először a bútorokat vásárolta meg. Miután berendezi a füvet, jöhetnek a falak.
Vagy fordítva, lehet, hogy egy bank elárverezte a házat és vitték a falakat. Csak ezt az egy kanapét hagyták. Esetleg egy forgószél felkapta a kalyibát, és minden mást elvitt a nagy varázsló földjére.
Talán egy földönkívüli űrhajóból eshetett ki ide, az erdő szélére. Vagy a csenő mackók lopkodják a dolgainkat, hogy aztán leheveredve az eső áztatta kárpitra, egyfajta valóságshow-ként figyeljenek minket. Lehet, hogy a fák szöktették meg, hogy bútorrá vált társukat visszavigyék a természetbe.
Választ a kérdésemre nem kaptam, de jutányos árban kanapé eladó. A szállításban nem tudok segíteni.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Vicces bútordarab
