Vadhajtások -

Bicikli humor

Írta: Blogosz

Hetek, de lehet, hogy hónapok óta nézem én is. És persze kerülgetem. Az ország – elvileg –legreprezentatívabb kerékpárútjának több szakaszán a gaz lassan teljesen átveszi az uralmat, és leállítja a forgalmat. Pedig ugye az ország nyugati kapujában vagyunk: a legnagyobb nyugati határátkelőn – Borsnál – vezet át ez a bicikliút, amely több szempontból is elhanyagolt. Az úttal kapcsolatos gondokról írtam már, több bejegyzésemben, így például itt is.

Azóta adódtak újabbak, például az, hogy az egyik felszővezeték meglazult, és hónapokig olyan alacsonyan volt, épp az út fölött, hogy pont nyakmagasságban várta áldozatait, hogy lerántsa őket a kerékpárról, és rosszabb esetben kidobja az úttestre, az alacsony védőkerítés másik oldalán haladó nehézgépjárművek elé.

Egyszer épp dolgoztak ott munkások, valami más vezetékeken, szóltam nekik, azt mondták, nem az ő dolguk – nem tudom, lehet. Máskor egy jó nagy betonlapot elmozdítottak az úton, de aztán félig a bicikliútra tették vissza – ideális csonttörő – legalább egy évig úgy is hagyták, aztán épp azt követően oldották meg a dolgot, hogy írtam egy kis posztot erről a csapdáról is, ami lehet csak sima egybeesés is, „nemtom’. Most pedig a burjánzó növényzet több szakaszon is egy sávot már teljesen átvett a kettőből, és épp a teljes kerékpárút lezárása felé haladt. De hónapok óta ezt sem oldották meg. Sem az út váradi szakaszán, sem az azt követő borsin.

Épp ott mentem el ma is, és azt láttam, hogy hosszú szakaszokon munkások több csoportja nyírja épp a füvet. De az utat lezáró bokrokhoz nem nyúltak. Oké, lehet, hogy tényleg nem az ő dolguk. De, hogy valakié mindenképp, az biztos.

Csakhogy megint nem az csinálja, akié lenne. A legdzsungelesebb szakaszon ugyanis – íme – egy sporttárssal találoztam. Egy biciklis, aki maga nyírja le a borkokat. Meg is köszöntem neki, elsuhantamban, aztán mégis vissza is mentem, és elmondta, hogy egyszerűen megunta: ő is hetek óta kerülgette ezeket, ma pedig végül hozott magával egy jó nagy bozótnyíró ollót, mivel úgy látja, hogy kénytelen saját maga megoldani. Én is úgy látom. Sőt, közben én tovább megyek, és amikor körülbelül negyven perc múlva már visszafelé jövök, még mindig nyírja, illetve épp akkor végez az adott helyen. És ez csak egy szakasz a sokból. Gyakorlatilag az önkormányzat munkáját végzi el – tehát az adminisztráció vadhatjtásait nyesegeti éppen. A polgárt akadályozó vadhajtásokat. Maga a polgár. És ugye ezek még a legszelidebb vadhajtások, ennél sokkal brutálisabbak is vannak.

Szóval itt egy kerékpáros, aki kijött bicajozni, de ehelyett a kerékpárúton maga nyírja a bokrokat. Kár, hogy nem sepreget is, mert azt is nagyon kellene, vastagon áll a hordalék az úton. Bár lehet, legközelebb akár azt is megcsinálja. Rendben van ez így?