Ügyfélszolgálat humor
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Nagyot léptünk előre az utóbbi időkben, magunk és persze a szolgáltatók szemében. A mi oldalunkon csupa-csupa kényeztetés, ami mindenhol vár minket, és a bőség zavarában azt sem tudjuk, hogy melyik terméket válasszuk. A másikon pedig mindent elkövetnek, hogy szép szóval és megannyi kedvezménnyel maguknál tartsanak bennünket.
Így lettünk mi az „Ügyfél”, akinek az érdekei minél előrébb valóak, és elvárjuk a megkülönböztetett bánásmódot. Ezt természetesen meg is kapjuk, és a mi érdekünkben történő kiszolgálás fejlesztésével, egyre több a lehetőség, ahol panaszainkat orvosolhatjuk.
Ott van a hagyományos ügyfélkapcsolat, amikor is számot tépünk, és feláldozva délelőttünk, vagy délutánunk egy jelentős részét sorban állunk az egyik üzletben, vagy irodában.
Ha kényelmesek vagyunk, persze elérhető az online szolgálat is. Azonban mivel megszoktuk, hogy a problémánkra, kérdéseinkre rögtön kapunk választ, nem vonz minket az adatlapok kitöltése, vagy levelek elküldése.
Ezért harmadik lehetőségként telefonálunk. Ekkor kezdődik futkosásunk a labirintusban.
Tudom, hogy valószínűleg csakis én lehetek az egyetlen személy ebben az országban, akinek egy ilyen hívás fejtörést okozhat. Viszont megosztva ilyen jellegű tapasztalatomat az olvasóval, ha más nem, legalább jól szórakozik majd rajta.
Szóval, először is tárcsázzuk központot az előre kikeresett, ügyfélszámmal, szerződésszámmal, fogyasztói hely azonosítóval, és ehhez hasonló titokzatos elnevezésekkel, melyek szolgáltatóként a csekkek más-más részeiben helyezkednek el, nehogy rutinosan olvassuk be őket egy idő után.
Ilyenkor egy gépi hang üdvözöl minket, és megköszöni, hogy felhívtuk, példának okáért legyen a Magyar Levegőszolgáltató.
Eddig még szép, simán megy a dolog, de csak egy pillanatig, mert a lehetőségek indái szétágaznak agyunkban, amint a beszélő felsorolja őket.
Ha már meglévő ügyfél vagyunk, nyomjuk meg az egyest, ha pedig most készülünk csak létezni az adatbázisban majd, akkor a kettest.
Az elsőt választjuk, amikor is felszólítanak, hogy üssük be telefonunkon a 18 számjegyű azonosítónkat, melyek elnevezésének cifrázásában csak az ilyen intézmények fantáziája szab határt.
Ha nem felejtettük el megnyomni a csillag vagy kettőskereszt gombot,akkor már gördül is tovább a menünk. Ellenkező esetben kezdődik az egész elölről.
Öt-hat lehetőség közül választhatunk általában, érdeklődés a termékekről, számlaegyeztetés, szerződés felmondása, módosítása, műszaki segítségnyújtás vagy hibabejelentés esetleg mérőállások rögzítése.
Azonban olyan egyszerűen nem ússzuk meg a dolgot, mert a főmenük rögtön kisebb, al-menükbe futnak. Ha pedig egyedi kérésünk lenne, például reklamálnánk, hogy még nem érkezett csekk, ugyanakkor szeretnénk egy csomaggal feljebb lépni, habozni kezdünk. Melyik menüt is válasszuk? Találomra benyomjuk valamelyiket, mondjuk a számlaegyeztetést.
Itt a gépi hang elkezdi sorolni a legújabb akciókat. Mi persze türelmesen végighallgatjuk az egészet, más választásunk úgysincs, közben gyakoroljuk magunkban az előadandó problémát. Mikor véget ér a felsorolás, kicsit előredőlünk, készen állva arra, hogy megszólaljunk.
Ekkor újabb szövegre zendít rá a gépi hang, amiben tájékoztat minket, hogy a beszélgetésünkről hangfelvétel készül. A sorszámát is ismertetik velünk, sőt még azt is megtudjuk, hogy kérésre ki is adják, ha igényt tartunk rá. (A rokonaimnak ezúton szeretném megüzenni, hogy ennél szebb karácsonyi ajándékot el sem bírnék képzelni.)
Majd ekkor következik a főprodukció, sztárunk felkonferálása, aki nem más, mint a Kezelő. Ilyenkor nem kell tennünk egyebet, mint várni arra, hogy jelentkezzen.
A gépi hang elhallgat, a telefonunk hangszóróján keresztül pedig megszólal egy oda-vissza játszott iszonyúan torz, de andalító zene. Mi pedig kezünkben tartva a készüléket szépen lassan elbóbiskolunk.
És amikor a várva-várt Kezelő végül üdvözölve minket megszólal, elfelejtjük, hogy valójában miért is telefonáltunk.
