Poloska-múmiák
Ma megint kipottyant egy elszáradt poloska a fiók alól. Hogy miként került oda, azt nem tudom. Viszont valószínűleg bámulatos ügyességgel jutott át a nagyrészt bezárt ablakon, szúnyoghálón, és éber szemeim figyelésén át.
Ő már a sokadik az idén, akik egy mackós tolvaj ügyességével kúsznak be az otthonaikba, hogy ott aztán végezzenek magukkal, és mumifikálódjanak. Talán egy otthon, meleg kényelmében akarnak meghalni. Vagy mint a régi indián törzsek öregjei, akik felmentek búcsút venni a hegyekbe, szent helyként tekintenek a lakcímemre.
Az is lehet, hogy a zenei stílusomat nem bírják, esetleg a filmek, amiket nézek, kergetik őket a sírba. Ilyenkor nem bírják tovább, és kicsinyke pisztolyaikkal fejbe durrantják magukat.
Mindenesetre az biztos, hogy most is, amint ezt írom, pár poloska figyel engem az ablakon keresztül. Egyikük büszkén kihúzza magát, majd azt mondja:
„Egy nap meglátjátok, be fogok oda jutni!”
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Vicces poloskák
