Naptej-keringő

Egyáltalán nem izgat ez a napon levéses-bőrrákos téma, vagy de, egy kicsit izgat, valahol az agyamban hátul ijeszt azért, de csak alig, szóval épp megyek is ki, az udvarra, kifeküdni a napra, igen, pont így, déltájt, már százhúsz éve szoktam ezt, egész nyáron, és semmi bajom – csak még kikapcsolom a rádiót, keresem a távirányítót, közben a România Actiualități-en épp megkezdődik egy beszélgetés, egy orvosnővel, dermatológussal – nahát –, aki pont a napon levéses-bőrrákos témáról kezd beszélni – nana –, és épp azt mondja, hogy Romániában különösen tanulatlanok és felelőtlenek az emberek ezzel a témával kapcsolatban – hol van már az a távkapcsoló? –, képesek akár délben is huzamosabb ideig, védelem nélkül a napon lenni, nem tartanak eléggé a kockázattól – mindjárt kihúzom a konnektorból ezt a hifit –, aztán meg amikor megjelennek a bőrrák jelei, meglepődnek, hogy akkor ez mégis komoly, nem kellett volna annyi ideig annyira öntudatlanul, felelőtlenül kísérteni a sorsot. Mna jó, szóval mostantól egész nyáron ki sem léphetek a lakásból – most mit csináljak itt, bent, októberig, sápadt-fehéren, ráadásul így őszre már egyenesen átlátszó leszek. Ott a távirányító, a díványon. De már mindegy.