Humoros kutyás sztori
Kutya-szőrszálhasogatás

A társasház udvarán, ahol lakom, a szomszédjaimat kis vadászkerítés választja el tőlem. Egyikük (az új lakó) hozott magával egy kiskutyát. Mondjuk annyira nem volt olyan kicsi, inkább jól megtermett harci ebre emlékeztetett, de nagyon aranyos volt.

Ennek ellenére nem akartuk, hogy szabadon kószáljon a nagyvilágban, és mivel rutinos tákoló-barkácsoló-ezermester vagyok, felajánlottam a segítségemet. Megnagyobbítom a kerítést. Hozzá is láttam egy napos délelőtt. Fűrész, kalapács, csavarhúzó, vízmérték, szög, csavarok elő, és a faszerkezetet megmagasítottam keskeny lécekkel, melyet le is festettem hasonló színűre.

Mivel nem vagyok szakember, a lehetőségeimhez képest, gyönyörűnek találtam. Kedélyesen beszélgettünk a szomszédjaimmal, arról, hogy a kis négylábú milyen pajkosan fog majd szaladgálni egész nyáron, az ily módon leválasztott kertrészben.

Az eb békésen csaholva ült mellettünk, egészen addig, amíg meg nem hallott valami, számára érdekeset a ház másik oldala felől. Akkor egy picit megemelkedett, majd egy laza láblódítással át is ugrotta az egész délelőtti munkám eredményét. Még csak neki sem kellett szaladnia.

Másnap ismét, fűrész, kalapács, csavarhúzó, vízmérték, szög, csavarok elő, és az egyik telepről hozott raklapokat élére állítva magasítottam meg a szerkezetet. Ismét örömmel néztük a már duplán megerősített, extra magas kerítést. A kutya ott csaholt a lábunknál, amikor megint meghallott valami érdekes zajt. Felnézett a tákolmányomra, majd úgy másfél métert hátrálva, onnan nekirugaszkodva ugrotta át az egészet. Ez már egy icipicit megerőltető volt a számára.

Másnap ismét, fűrész, kalapács, csavarhúzó, vízmérték, szög, csavarok elő, és a vadászkerítéshez odaerősített, magasított kerítéshez rögzített raklapok tetejére, kihúztam egy méter széles hálót. Elégedetten néztük a már szinte barikádnak tűnő építményt. A kutya ott feküdt a földön, szinte már aludt, olyan békés volt. Ekkor megint valami zaj hallatszott, ő pedig először egy picit megmozgatta a fülét, majd felült. Végigmérte a „Nagy falamat”, majd eloldalgott úgy két méterrel hátrébb, és nekifutásból úgy ugrotta át az építményt, hogy még nekem is öröm volt nézni.

Két méter húsz magas kerítéspaneleket vettem másnap, az Egri vár kapitánya is elismerően biccentett volna, ha meglátja az erődítményemet. A kutya ezt már nem tudta átugrani. Egy ideig gondterhelten nézte, majd feladta. Nyertes hadvezérként vonultam vissza a lakásomba, tudva, hogy a négylábú nem csupán csatát vesztett, de háborút is. Le lett igázva, és el lett különítve saját kis világába.

Másnap reggel álmosan nyitottam ki az ajtót, az eb meg békésen csaholva feküdt a lábtörlőmön. Ránéztem a kerítésre, amely épp volt, csak éppen alatta tátongott egy kisebb gödör, mivel a négylábú szomszédom kiásta magát onnan.

Ekkor a kutya felállt, elégedetten rám nézett, majd a győztesek nyugalmával visszasétált a lyukhoz, átbújt alatta, és soha többet nem szökött ki onnan.

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

 

Humoros kutyás sztori