A szalonna, amiből kutya lett
A szomszédom ma korábban ment el otthonról, és én még aludtam. Ez azért lényeges dolog, mivel van egy kutyája, aki ilyenkor rázendít az ilyenkor szokásos vonyító-hisztire. Ez pedig egy bizonyos mértékig áthallatszik hozzám. Nem zavaró, de a tudatom és a tudatalattim érzékeli.
Így fordulhatott elő, hogy Alaszkáról kezdtem el álmodni. Hatalmas Huskyk vontatták szánomat, szélben lobogó, vastag prémbundáikban. Én élveztem, ahogy a sebességtől keltett, hűvös szellő megcsapja az arcomat. Megragadtam az ostort, és nagyot csaptam vele a kutyák felé, hogy még gyorsabban menjenek.
Hideg, fém markolata volt, és miközben lóbáltam a levegőben, néha magamra is rásuhintottam vele. Éreztem, amint a fémes vége megüti a lábujjamat. Ekkor ébredtem fel, kezemben az éjjeli lámpával, melynek falból kirántott zsinórját lóbáltam a levegőben.
Mi lesz, ha majd pár hét múlva nyitott ablaknál alszom. Olyankor a szomszéd macskái szoktak beszökni, és előre félek az afrikai kalandtól, amikor oroszlánok elől menekülök majd.