Kedvtelezmény, mulatságos írás egy moziról
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Kedves olvasóim, ha még eddig nem tudták volna, megsúgok egy titkot. Jóléti társadalomban élünk. Mindenhez hozzá lehet jutni, amit csak szeretnénk, és ha éppen szórakozni vágyik kedvünk, akkor a lehetőségek tárháza gyakorlatilag határtalan.
Divatos ruhák, előkelő éttermek, szép kocsik, csak kívánni kell, és máris beszerezhetjük. Képzeletünknek csupán a pénztárcánk szab határt. Számomra pont ez jelenti a legnagyobb gondot. Régen csak arra kellett vigyázni, hogy ne nyújtózkodjunk túl azon a bizonyos takarón.
Manapság viszont folyamatosan pörgő matematikai egyenletek cikáznak az agyunkban, mi pedig közben mérlegelünk. Túl drága, ez most nagyon olcsó, leárazás itt, kifutó termékek ott. És mi pedig nem győzünk spórolni azért, hogy több mindenre költhessünk. Elkezdtünk kuponokat gyűjteni, akciókat lesünk, hűségkártyáink vannak. Közben pedig úgy örülünk néhány megspórolt százforintosnak, mint örömlány az impotens kuncsaftnak.
Én történetesen nagyon szeretek moziba járni, de a jegy, popcorn, nachos és kóla együtt többe kerül, mint félheti ebédpénzem. Igyekszem hát olyan napokon filmet nézni, amikor kedvezményesen vetít a legtöbb Budapesti mozi. Ezért örültem meg nemrég, amikor a postaládámban megtaláltam az egyik telefonszolgáltató cég hűségkártyáját. Pár százalék kedvezményt kapok vele egy sor olyan helyen, ahova egyébként nem járok. De persze köztük volt az egyik legnagyobb mozi hálózat is. Így alig vártam, hogy ismét beülhessek egy pattogatott kukorica szagú előadásra, és ezt megtehessem akár a hét bármelyik napján is. Elképzeltem, amint majd előveszem tárcámból a mágikus kártyát, és máris kevesebbet kell fizetnem, és nem csak a parkolás lesz ingyen.
Hamar el is érkezett a nap, és mivel jó filmnek tűnt, amit kinéztem, online megrendeltem a jegyeket. Nem akartam lefoglalni őket, mivel csak előadás előtt fél óráig tartották volna, és kétes volt az érkezésem időpontja. Mivel bankkártyával úgyis kevésbé fájdalmas a pénzkiadás, beütve a biztonsági kódokat már számlázott is a rendszer. Levontak valahol az internetes meseországban lévő virtuális fizetéskupacomból, melyet bár soha sem láttam még, csupán emlegetésével mindent meg lehetett venni. Kerestem az opciót, hogy mikor kérdeznek rá a kedvezményre, de mivel a fizetés sikeres volt, bízva abba, hogy majd a pénztárnál jóváírják, elégedetten dőltem hátra a fotelben, ábrándozva a moziról.
Másnap a kasszánál értetlenül néztek rám mivel, mint mondták, ha már vettem jegyet, a telefonomon lévő digitális példánnyal átengednek a kezelők. Én csak udvariasan a szerény, pár száz forintos kedvezményemet kértem volna vissza, mely a jelek szerint csak számomra volt fontos. Az üzletvezető azonnal kipattant hátsó kis irodájából, és unottan elmagyarázta, hogy bár jogosult lennék olcsóbban megkapni a mozijegyet, azt nem lehet interneten megvásárolni, csak személyesen. A különbözetet sem áll módjukban kifizetni, mivel más rendszeren működnek. Mentőövként jött az ötlet, hogy váltsák vissza a jegyemet, és megvenném újra, ezúttal a kevesebb összegért. Viszont mivel az előadás már egy perccel azelőtt elkezdődött, a pénzt már nem adhatták vissza. Mármint a rendszer nem engedte, még akkor se, ha a vitánk már tíz perccel korábban kezdődött el. Legalább a parkoló jegyemet érvényesítették és a film is jó volt.
Másnap gondoltam írok a multiplexnek egy reklamációs levelet, de közben rájöttem, hogy minek fárasszak gondjaimmal egy utamba kerülő ügyfélszolgálatost, amikor helyette önt, olvasót tudtam szórakoztatni történetemmel.
A fakabát, Írta-Urszinyi Fehér Csaba
