Humoros leánykérés -

A leánykérés frekvenciája

Az egyik rádióadón, amit hallgatok, délelőttönként kívánságműsor szokott lenni. A számok elfogadhatóak, csak a sok üzenet tud egy picit fárasztó lenni. Azért mégis odafigyelek rájuk. Nem érdekelnek igazán, de egyfajta rádiójáték-szerű szappanoperaként tökéletesen megfelel háttérzörejnek.

A hagyományos születésnapos felköszöntésektől, a barátok megviccelésén át, egészen a szakítás utáni könyörgésen át mindent hallottam már. Mondjuk utóbbi furán szokott kijönni, amikor az éterben egy nyugodt hangú műsorvezető kéri meg, több tízezres hallgatóság előtt a megcsalt vagy megbántott exet, hogy bocsásson meg.

Általában ritkán szoktak, mint ahogyan az ilyen tolmácsolt randi meghívások sem működnek túl jól. Nekem viszont mégis jó szórakozás, vagy azért mert drukkolok, hogy hátha összejön, vagy pedig utána pufoghatok magamban, hogy mennyi fura ember van a világon.

Így vagy úgy, de szeretünk történetekkel azonosulni, még akkor is, ha ezek egyáltalán nincsenek hatással az életünkre. Talán ezért is voltak kelendőek a pletykák, vagy a fonóban hallott népmesék annak idején.

Ha már a történeteknél tartunk, tegnap a kocsiban ülve hallottam a legfurábbat. Egy férfi nevében telefonált a műsorvezető, és valószínűleg a munkahelyén tartózkodó nőnek kérte meg a kezét, élő adásban. Az akkor még kisasszony egy pár másodpercig szóhoz sem jutott, és közben kínos csendben vártam a kormány mögött előredőlve a választ.

A hangerőt maximumra tekertem és kisoroltam a legszélső sávba, mivel úgy éreztem, tudnom kell, és ettől semmi sem vonhatja el a figyelmemet. Honnan deríthettem volna ki, hogy eljegyezték-e egymást, az amúgy számomra teljesen ismeretlen emberek. Talán másnap én lettem volna az egyik betelefonáló a műsorba, aki csak azért hívta fel a rádiót, hogy megtudja a hölgy válaszát.

Picit előrehajolva és lelassítva vezettem, nehogy egy dudálás, vagy egy hangosabb motorzaj belezavarjon a fejleménybe. A szívem hevesebben vert, mintha én lettem volna a vőlegény, de ha már valaki az ország világ előtt kéri meg a szerelme kezét, egy ekkora mértékű elutasítás hatalmasat csattant volna.

Szerencsére a hölgy igent mondott, én pedig egy pillanatra nagyon megörültem neki, de hamar rájöttem, hogy nekem nincs is menyasszonyom. Utána elképzeltem, hogy a nő pont dolgozott, és lehet, hogy a közértben a kasszánál, a bankpénztárnál álló emberek, vagy egy fodrász széken ülő nők figyelhették őt is lélegzetvisszafojtva, hogy mi is lesz az a várva várt válasz.