Humoros barkácsolós történetHumoros barkácsolós történet
Hova tettem azt az izét?

Pár napja rám jött egyfajta kreatív-barkácsolós pillanat. Csinálni akartam egy izét, amihez nem kellett mást tennem, mint méretre vágni dolgokat pengével, majd csavarozni és ragasztani. Szépen elő is szedtem az eszközöket, majd kikészítettem őket a nappali közepébe.

A mérővel kimértem a darabokat, elvágtam, összeillesztettem. Jött a következő, csak épp a ceruzát nem találtam, hogy bejelöljem. Forgattam a fejem, hogy hol lehet, de pár másodperc múlva megtaláltam a kanapé szélén.

Vágás, illesztés, majd jött volna a következő darab. Ekkor a mérőlécet nem találtam. Sebesen járt jobbra-balra a fejem, vizslatva a méteres darab után, de őt is sikerült megtalálni. A fotelhez volt támasztva.

Vágás, illesztés, majd jött volna a következő darab. Most a pengének veszett nyoma. Ekkor már kezdtem egy kicsit feszült lenni, és persze mérges, legfőképp magamra. Hogy lehetek ilyen szétszórt, hisz az előbb még itt volt a kezemben. Öt percig kerestem, és közben már enyhébb káromkodós szavak is kezdtek előtörni belőlem. Rájöttem, hogy zsebre vágtam.

Vágás, illesztés, majd jött volna a következő darab. Lemértem, levágtam, felvettem, az illesztésnél derült ki, hogy eltűnt a csavarhúzóm. Hova tehettem? Az előbb még itt volt a kezemben, cikáztak a gondolatok az agyamban. Közben már úgy túrtam fel a lakást, mint egy elvonási tünetektől hajtott drogos. Most már nem is magamra voltam mérges, hanem a csavarhúzóra, aki volt olyan szemtelen és elbújt előlem. Itt már a sarki kocsmában is rám förmedtek volna, úgy káromkodtam. Szidtam szegénynek az anyját, nemi hovatartozását, értelmi szintjét, pedig azon kívül, hogy ő csak egy csavarhúzó volt, nem tudott sok mindent tenni ebben a világban. Tizenöt perc után találtam meg, begurulva a fotel alá.

Idegességtől reszkető kézzel vettem fel a mérőt, hogy vágjak, majd illesszek, de a pengének ismét nyoma veszek. Nem vagyok büszke rá, de itt egy picit elkezdtem üvöltözni is. Már mindent szidtam (kivéve persze magamat), a világot, a szerszámaimat, meg a még el nem készült dolgot, hogy miért kell nekem ilyen viszontagságon keresztülmennem.

King-Kong nem végzett ekkora pusztítást a metropolisban, mint én a nappalimban. Mindent borítottam, és felrúgtam, a szerszámok őrjöngése közben pedig sikerült az eddig összerakott dolgot is szétzúznom. Ekkor találtam meg a pengét, amit a csavarhúzó keresése közben rúgtam ki az előszobába.

Itt fel is adtam a barkácsolást, és bár az izét aranyárban adják a barkácsáruházban, mégis később mert azért az egészségem többet ér. Utána leültem tévézni a fotelbe, és a szétdobált csavarok, melyeket azon felejtettem, ötösével szurkálták össze a hátsó felemet.

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

 

Humoros barkácsolós történet