Éttermi poénos történet
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
A szüleim kedvenc nyaralóhelyén volt egy étterem, ahova előszeretettel jártak vacsorázni. Meghitt hangulatot kölcsönzött a helynek a mögötte lévő kis tavacska, amelyet néhány fa, és pad övezett.
Ők hosszú ideig csak belülről vehették szemügyre, mert kizárólag a vendéglátóegység egyik eldugott hátsó kijáratán lehetett megközelíteni az vadregényes részt. Irigykedve szemlélték az ablakon keresztül, amint a pincérek kiszállingóztak néha-néha egy kis friss levegőért a felszolgált fogások között.
Egy nap mégis megtalálták a módját, hogy be-, illetve kilógjanak a parkocskába, és elégedetten emésztve a vacsorát, leültek az egyik hangulatosan megvilágított pad félhomályába. Pár perc sem telt el, már jött is az első pincér, levegőzni. Gyanakodva körbenézett, és mivel nem vette észre a sötétben lapuló őseimet, elengedett egy akkora rotyogó „galambot”, hogy az apám feje felett üldögélő madarak szétrebbentek a fákról.
Így derítették ki anyámék az étterem sötét titkát, és ha bár előtte nem is, de utána már azért bűzlött ott nekik valami.
