Emlékszel milyen volt gyerekként…
Megnézni közelről, hogy milyen egy bogár lába…
a pillangó a szívókáját hogyan dugja a virágsziromba…
nézni hogyan rohangálnak a kövön a pici piros atkák
(akkor azt sem tudtuk, hogy így hívják)…
kenyérmorzsával a hangyát etetni és nézni,
a nagy követ felfordítani, belesni a hangyabolyba, hová viszi…
sírni ha megcsíp a darázs…
nézni, hogy a cinege ágról ágra ugrál…
hallgatni a vadgalambot, utánozni a huhogását…
meglesni a búbos bankát…
csipkebogyót szedni és megenni, akár a papsajtot, a ,,vadsóskát”….
a nyári mezőn hallgatni a pacsirtát…
sárgabarackot lopni a fáról…
tücsköt önteni a tücsöklukból…
a vödör vízben megfigyelni a szúnyogálcát…
mosolyogni azon, hogy a magas fűben a tacskókeverék hogyan ugrál…
gesztenyefára mászni…
az öreg fűzfa vastag, vízszintes ágán egyensúlyozni, hintázni…
szaladgáló gyíkokat lesni…
kisbékát fogni…
lesni a pocsolyában az ebihalakat…
kiásni a krumplit amit a nagypapával vetettünk tavasszal…
tisztelni a nagypapát, nagymamát…
hallgatni a sárgarigó fütyülését és megpróbálni utánozni (ami nem ment)…
kukoricát morzsolni…
tyúkokat etetni…
padláson tyúktojásokat találni…
vizet húzni a kútról…
leszaladni, legurulni a dombról…
este a csillagokat nézni és kutatni, Göncöl szekér, dél keresztje…
nézni a hegyet merengve…
szúrós ágú köszmétét szedni…
nagy-biciklivel elesni (mert csak az volt)…
figyelni és hallgatni a fecskét a dróton, az eresz alatti fészekben…
észrevenni a magasban csőrében egy siklóval a gólyát, …
összesározni a csizmát…
visszhang nélkül messzire kiáltani…
nagy, dunyhás ágyban aludni…
Nekem hiányzik.
Írta: Éles Tibor
Utazzon el velünk, messzi tájakra, a belépőkártyánk a humor lesz, a poggyászunk a kalandok, és az uticél a szórakozás. Az egész világot luxushajókkal bejárt író, a poénok szárnyán repíti körbe olvasóját a budai füstös sö…
Humoros gyerekkori történet