AZ ÉN RENDSZERVÁLTÁSOM -

AZ ÉN RENDSZERVÁLTÁSOM

Bizonyos pillanatok, ha nem is örökre, de egy (emberi) életre beléd vésődnek, beleégetik magukat a tudatba, no persze hadd tegyem hozzá tüstént, nem a történelmi pillanatok viselkednek így, hanem éppenséggel a bagatellnek tűnő, látszólag jelentéktelen mozzanatok, amelyek persze, ha jól belegondolsz, a történelemhez kötődnek.

1989-ben úgy voltam vele, na, jó, most már csordultig tele a pohár; elég volt, ami volt, nyitni kék egy új fejezetet. Itt az idő, most vagy soha, végre mutassuk meg igazi énünket, nevessünk egy jó nagyot az egyáltalán nem mulatságos múlton, aztán vessük bele magunkat az Új Világba, ott bizonyára több babér terem az olyanoknak, akik emberek tudtak maradni a régiben, vagy legalábbis nem feledték a gyerekkorban falt indiánkönyveket. Az inak végre megint megfeszülhetnek, a vonások kisimulhatnak, a tüdőbe juthat elég levegő, a derék kiegyenesedhet.

Így történt, hogy az úgynevezett (és elég jól fizető) értelmiségi pályával szakítva a (kevéssé jól fizető) tanárkodásra adtam a fejem, amin nyilván jókat kuncogtak magukban hajdani társaim, akik diákkoromból ismertek. Ám azt kevesen sejtik, hogy az egykoron „rossz” (renitens, indolens, pimasz, ördögi stb.) diákok közül az évek múltán hányan, de hányan merengenek rajta, hogy tanárként mire lennének képesek, ha az iskolájuk nem olyan lett volna, amilyen. Hogy lelkük mélyén másra sem vágyakoznak, mint hogy egyszer, a rajtuk esett régi sérelmeket feldolgozva és széttrancsírozva, megmutathassák, hogyan is kell valójában megcselekedni azt, amibe a velük hiába bíbelődő vénemberek annak idején beletörték a bicskájukat.

Szóval, a rendszerváltás hagymázas hevében, lázas izgalmában én is rendszert váltottam: az MTI-nek hívott hírgyárnak hátat fordítva, harmincjónéhány évesen elmentem angolt tanítani egy belvárosi patinás gimnáziumba. A fizetésem, finoman szólva, redukálódott, sebaj, gondoltam, a nyelviskolázásból meg a fordításokból telik majd az albérletre, tanítás után, kora-délutántól másnap reggelig bőven marad idő a pénzkeresésre.

A meccsek kezdetét szoktam úgy várni, ahogy akkor az első órámat. Magamban még azt is eldöntöttem, hogy az első negyvenöt percet, amit „hivatalos” tanárként egy osztályteremben töltök, néhai gimnáziumi osztályfőnököm emlékének ajánlom, aki annak idején úgy vélekedett, hogy nálam pimaszabb pernahajdert keveset hordott a hátán a Föld.

A tőlem telhető férfiassággal bevallom, hogy izgultam, s úgy készültem a nagy eseményre, ahogy az elsőbálozó lánykák szoktak a boldog békeidőkben – hajat mostam, reggel odafigyeltem arra, hogy milyen göncöt öltök magamra, és megtettem minden egyéb, máskor kevésbé „fontos” dolgot, hogy jó benyomást tegyek a mit sem sejtő növendékekre.

Kávé a tanáriban, néhány udvarias, de semmitmondó párbeszéd újdonsült kollégákkal, aztán csöngetés, amitől ugyanúgy összerezzenek, mint amikor diák voltam, majd műbőr kötéses napló a hónom alá (Úristen, ha belegondolok! Annak idején én jegyeket hamisítottam az osztálynaplóba, mert az órák jó részén távollétemmel tüntettem, s a gyakorlati foglalkozáson úgy kellett ellopni a naplót, hogy egyáltalán legyenek, saját kezűleg bevésett osztályzataim!), és máris irány a második emelet, az ilyen és ilyen számú ajtó.

Határozott mozdulattal benyitok, és utólag az ellenségemnek sem kívánom, ami fogadott: temetői csönd, a tekintetek egytől egyig rám szegeződnek. Mindenki talpon, mit talpon, az osztály vigyázzban áll! Ezek teljesen megőrültek, ha ezt a néhai osztályfőnököm látná, még ő is elröhögné magát, hogy ennyi szép arcú ifjú, többé-kevésbé ártatlan lány és fiú az én tiszteletemre haptákba vágja magát! A csöndtől úgy megrettenek, hogy zavaromban krákogni kezdek.

Szemvillanásnyi idő alatt terepszemlét tartok: tanári dobogó, rajta tanári asztal, a dobogó mellett copfos csaj feszeng, egész jól néz ki. Még egy kurta pillantás a feliratos trikót viselő (Micsoda zenei ízlés, istenem!) csajra, és észbe kapok: alighanem ő a hetes! Te jóságos ég, hová keveredtem, hová sodort ez a medréből elszabadult, megbokrosodott világ! Az egyébként jóságos Irénke néni szemüveges arca villan be az általánosból, ahogy rám förmed, hogy hetesként ne idétlenkedjek, bohóckodjak a háta mögött az osztálynak, hanem tegyem a dolgom. Ha tudná ez a kiscsaj, hogy’ utáltam hetesnek lenni, talán ő sem próbálkozna. Szegény, persze, mit tehet ő bármiről is?! Honnan tudhatná, hogy egy letűnt, csúnya világ képviseletében feszeng ott az orrom előtt, s nálánál inkább csak én feszengek, mert mintha szégyelleném a múltat, amelynek így vagy úgy, de részese voltam.

Megköszörülöm a torkom, és végre összegyűlik annyi erő bennem (vagy nyál a számban?), hogy megszólaljak. Előtte a leányzónak finom mozdulattal jelzem, fáradjon vissza a helyére és üljön le. Magam is meglepődőm azon, hogy mennyire felemelem a hangom: „Ezentúl nincs hetes, nincs jelentés vagy vigyázzban állás. Ezentúl csak tanulni fogunk.”

Szentmiklósi Tamás

Élete

Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Érettségi után segédmunkás, konyhai kisegítő, könyvesbolti eladó, majd 1973-tól 1975-ig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakának hallgatója volt. Egy évig angol szakos az ELTE Bölcsészettudományi Karán, aztán ugyanott a fordító és tolmácsképzőn szerzett végzettséget.

A Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatánál helyezkedett el 1979-ben, itt dolgozott 1989-ig, közben párhuzamosan különböző nyelviskolákban tanár, illetve az OFFI (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) munkatársa volt. 1989 és 1991 között a Veres Pálné Gimnáziumban, majd 1991-től a Novus Gimnáziumban angoltanár.

Műfordítóként angolból fordít szépirodalmi és társadalomtudományi műveket, az alól kivétel Willy Brandt németből átültetett kötete (Szervezett őrület). A Kossuth Kiadó felkérésére 1988-ban lefordította Zbigniew Brzezinskitől A kommunizmus nagy bukása c. könyvet, a munka azonban végül nem jelent meg. Magyar származású szerzők angolul írt műveit is fordítja, Kolnai Aurél, Mannheim Károly, Róheim Géza tanulmányait ültette át magyarra.

Saját műveiben Szentmiklósi a karcolat és a memoár műfajának vegyítésével, néhol szociológiai igényű korrajzokban ábrázolja az elmúlt évtizedek magyar viszonyait. Írásaiból klubokban és kocsmákban (mely utóbbiak köteteinek visszatérő helyszínei) tartanak felolvasói esteket.

2007-től közel két éven át irodalmi és művészeti estek szervezője volt a Toldi Moziban. A Napút Online folyóirat állandó szerzője.

Művei

Írásai

Porfelhő(Quóta Bt., 2008, ISBN 9789630643436)
Füstvirágok – Egy disszidens kocsmatöltelék töredelmes vallomásai(Quóta Bt., 2009, ISBN 9789630665216)
Korhatár nélkül(Quóta Bt., 2011, ISBN 9789638835413)
Üzenőfalatok(Ganésha Szolgáltató Bt., 2012, ISBN 9789638835420)
Ki nevet a végén?(Ganésha Szolgáltató Bt., 2013, ISBN 978-963-08-6269-1)
Jöttem, láttam… (aztán nem győztem csodálkozni)(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789630885935)
A többit találd ki!(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789631207705)
Tibikönyv, avagy Minden a lélek!(Hegyi Zoltán Imrével, Jakab Istvánnal és Kállay Kotász Zoltánnal közösen, Műpártolók Egyesülete, 2014, ISBN 9789631213799)
Felemás – Hány óra van?(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
Felemás – Ököl és szó(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
Vagy(Quóta Bt., 2016, ISBN 9789638835437)
Kiöltöm a nyelvem(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835444)
Snóblizni muszáj(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835451)
Apu(Quóta Bt., 2018, ISBN 9789638835468)
Egy krónikás dörmögései(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835475)
Csoda minden áldott reggel(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835482)

Műfordításai

Mitch Albom: Még egy nap(Könyvfakasztó Kiadó, 2006)
Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holokauszt Magyarországon(Új Mandátum Könyvkiadó, 2003)
Willy Brandt: Szervezett őrület(Kossuth, 1987)
Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ(Ciceró, 1996)
James Herriot : Minden élő az ég alatt(Aqua Kiadó, 1995)
A homoszexualitásról(vál., szerk. Tóth László, ford. Szentmiklósi Tamás, ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszék Hilscher Rezső Szopciálpolitikai Egyesület, T-Twins, 1994)
Michael Oakeshott: Politikai racionalizmus(Kállai Tiborral közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001)
Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai(Eri Könyvkiadó, 1997)
Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya(Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1995)
Nira Yuval-Davis: Nem és nemzet(Szabó Valériával közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005)