CARTE ROUGE – VÖRÖS TÉRKÉP
A Trianonról készült legújabb tényfeltáró dokumentumfilm, a CARTE ROUGE – VÖRÖS TÉRKÉP, Gerebics Sándor rendezésében, a Pannonia Entertainment forgalmazásában készült, mely vállalkozás 2023-ban a Béke – a nemzetek felett című dokumentumfilm terjesztője volt.
Rendező-producer: Gerebics Sándor
A két világháború között csak egyféleképpen, a szocializmusban pedig egyáltalán nem lehetett Trianonról beszélni. Hogy miért nem készült róla idáig sem nagyjátékfilm?
Jelen dokumentumfilmünk tudatos döntéssel ennek a transzgenerációs traumának egyetlen keskeny, jól behatárolható szeletével foglalkozik, tőle telhetően alapos felkészültséggel, tényekre támaszkodva, pátoszmentesen: a magyar békedelegáció kemény szakmai előkészítő munkájával, a gróf Teleki Pál által készíttetett, lehető legpontosabb etnográfiai adatokat tükröző térkép létrejöttének körülményeivel, továbbá az antant hatalmak rendíthetetlenségével.
A trianoni békediktátum igazságtalan és megalázó részletei máig homályosak számunkra. Lássuk be, az évtizedek tudatos elhallgatásának eredményeként a mai generációk vajmi keveset tudnak erről. A szerződés aláírását megelőző tárgyalásokon a magyar kormányzat mindent megtett az igazságosabb béke érdekében. Gróf Teleki Pál vezetésével magyar tudósokból álló csapat elkészítette a Kárpát-medence etnikai viszonyait híven bemutató vörös térképet, a Carte Rouge-t, míg gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció vezetője, 1920. január 16-án kapott lehetőséget a magyar elképzelések bemutatására a győztes nagyhatalmak vezetői előtt a párizsi francia külügyminisztériumban.
Filmünk 1918-tól követi végig az eseményeket, amikor Teleki a bolgár front elvesztése után rájön, szükség lesz egy térképre. Ezzel már kissé megkésett a magyar vezetés, de érezték a fontosságát. Teleki minden követ megmozgatott. Nem volt könnyű dolga, hiszen a fennálló helyzetben rengeteg, rázúduló nehézséggel kellett megküzdenie. Segítségül hívta a kor legfontosabb szakembereit, Kogutowicz Manót, Buday Lászlót és Bátky Zsigmondot, továbbá Popovics Sándor pénzügyminisztert. Apponyi gróf kicsit később kapcsolódott be, szerepe onnantól válik jelentőssé.
Célunk a történet objektív, pátoszmentes elmesélése. A térkép aztán 1920-ban különös jelentőséggel bírt a magyar békeküldöttség párizsi tárgyalásain.
Az ország sorsáért felelősséget érző kiemelkedő személyiségek állnak filmünk középpontjában, akik megpróbáltak mindent megtenni Magyarország egyben tartásáért. Akiket vállalkozásuk reménytelensége sem tántorított el attól, hogy végigjárják az útjukat. Nem hősöket, hanem igaz embereket akartunk közelebb hozni a mai kor közönségéhez.
Meggyőződésünk szerint a történelmi filmek a balladák szerepét átvéve segíthetnek a múltbeli traumák társadalmi feldolgozásában.
A film szakértők szokványos interjúkban történő megszólaltatása helyett két narrátorral, Reviczky Gáborral és Szalóczy Pállal készül. Ők kalauzolják a nézőt, miközben kidolgozott játékfilmes jelenetekkel és archív bejátszásokkal megelevenedik a történet.
Reviczky a nemzetközi nagypolitika történéseit ismerteti, míg Szalóczy belső hangként, autentikus forrásokra építve, gróf Apponyi hangján szólal meg, aki visszaemlékezik kicsit később, a történtek után.
A filmet szomorkás fricskaként az epilógus zárja, amiből megtudjuk, hogy a gróf Teleki által szerkesztett vörös térképet, a Carte Rouge-t 1923-ban érdemesnek találják Amerikában a publikálásra…
A történelmi hátteret Reviczky Gábor narrátor hangján ismerjük meg. Gróf Apponyi Albertet Auerbach István alakítja, belső monológjait Szalóczy Pál forgatókönyvíró hangosítja ki. Csuja Imre kölcsönzi a magyar hangját Isaiah Bowmannak, az Amerikai Földrajzi Társaság vezetőjének, ahol a térképet végül publikálják.
A rendező és egyben producer, Gerebics Sándor mellett részben fia, ifjabb Gerebics Sándor és Zoohacker zeneszerzői és előadói munkájában gyönyörködhetünk. Varga Szabolcs történelmi tanácsadóként működik közre. Elhangzik Juhász Gyula Trianon című költeményének egy része is.
Ennyi tény után itt az ideje, hogy pár kulisszatitokra is fény derüljön.
Az alkotók a bemutató után egy kötetlen beszélgetésre invitálták a sajtó képviselőit.
Gerebics Sándor elmesélte, hogy nem kis szervezői munkába került a dokumentumfilm elkészítése.
Később csatlakozott hozzánk a főhősnő is, egy közös, még kötetlenebb beszélgetésre. A korabeli valóságot hűen tükröző környezet és ruhák mindenképpen említésre méltóak. Még a szereplők is imádták.
Érdekes lehet az olvasó számára, hogy nemcsak az önkéntesek és a helybeliek, hanem az időjárás is kegyes volt a forgatás alatt, valamint a forgatási helyszín adottságai is kedvezőek voltak.
Mint köztudott, nem könnyű feladat minimális költségvetéssel hatékonyan dolgozni.
Szerencsére a főbb jeleneteket egy helyszínen le tudták forgatni, minimális utazással.
Mondani sem kell, hogy elbírt volna az alkotás egy kicsit erősebb finanszírozást.
Szerintem sem illett volna bele a modern környezet és a CGI újabban gyakori, erős jelenléte sem.
Ami a filmet illeti, kevés hasonlóan hiteles és őszinte alkotás készült eddig az adott korszak elhallgatott tényeiről. Köztudott ugyan, hogy az éremnek mindig két oldala van, ennek ellenére a tények makacs dolgok.
A hang, mely több generációt is útbaigazított már, egy nagyon kedves és őszinte emberé, Szalóczy Pálé. Akinek ez így kevés információ, annak ajánlok egy kis sétát a Vasúttörténeti Parkba. Személyesen találkozni ugyan nem lehet ott, de virtuális jelenléte garantált.
Ami számomra nem is volt kérdés: a film határainkon túl is elérhető lesz.
Megtekintése javasolt már az általános iskola felső tagozatosai számára is, bár igazából a gimnazista korosztály lesz képes hatékonyabban feldolgozni a benne hallottakat.
A közös beszélgetésről is készült felvétel, de igyekeztem a legérdekesebb részeket kiemelni.
Bizakodva várjuk a következő, hasonlóan érdekes és valóban értékes alkotást.
Nagy V. Norbert