Történet egy disznóvágásrólTörténet egy disznóvágásról
Nem tudtam ellenállni

Elhatároztam, mint eddig mindig, megveszem a szükséges egész évre való szalonnámat, és sonkámat. Sikerült is olyan gazdát találnom, akivel reális áron meg tudtam egyezni az árban, és teljesen feldolgozták, számomra úgy ahogy én azt elképzeltem.

Abban állapodtunk meg, hogy szalonnának és sonkának valót veszek csak, és semmi mást.
Amikor  viszont felvágták a disznót és kettéhasították, megláttam, hogy micsoda gyönyörű vastag szalonnája van. Nem tudtam ellenállni, és, a maradék zsírszalonnát is megvettem. Annyira érett volt, hogy gondoltam, finom töpörtyű lesz belőle.

Mivel én minden évben ezt meg szoktam venni, most is ezt tettem. Csak most nagyon belemásztam, de nem bántam meg, mert kifogástalan minőségű szalonnám lesz belőle. Egyelőre még a sóban áll, de készítettünk majd belőle a segítőimmel kolbászt is. Lett 25 liter zsírom, 11 pár kolbász amit már fel is füstöltettem. Lett még kocsonyahúsom is a csülökből és a két körömből meg a bűrkéből egy adagra való.

Egy kis karaj is maradt. Ez már több volt mint amit akartam, de nem tudtam ellenállni. Olyan hatással volt rám, a látvány. Nagyon boldognak éreztem magam, és azt, hogy ott vagyok a régi háznál a Tisza parton, és vágjuk a disznót.

Dusi Bíró
Dusi Bíró

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Történet egy disznóvágásról