Teknős vicc
Mélyen, a kerek erdőben, a kis teknős felmászik a fa tetejére. Széttárja lábait, majd elrugaszkodva az ágról, lezuhan a földre. Nagyot csattan a bozótban és egy kis időre elájul.
Pár perc múlva ismét feltápászkodik, majd nekiindul útjára, a fenyő csúcsa felé. Újabb ugrás, majd landolás az avarban, az eredmény ugyanaz.
Ez megismétlődik, harmadjára és negyedjére is. Mindezt végignézi egy madár házaspár. Egy idő után a nőstény feleség megszólal, és a következőket mondja:
„Itt az idő drágám, hogy bevalljuk neki, adoptáltuk.”
