Slukk a hipertérben

Az egész azzal kezdődik, hogy a távoli küldetésből a Földre tartó teherszállító űrhajó automatikája rádiójeleket fog egy feltérképezetlen bolygóról, ezért felébreszti a hibernált állapotban utazó legénységet. Amelynek tagjai percekkel az ébredés után már az étkezőasztalnál csevegnek, kávéznak, eszegetnek – közben ketten is cigiznek. Ott, az asztalnál. Ott, az űrhajón lévő asztalnál. Később az irányítóteremben ellenőrzik, hogy mi a helyzet, az egyikük a számítógép előtt ülve is dohányzik.

(Gondolom, hosszú hibernálásból ébredve el-elmegy egy-egy csomaggal.)

Értem én, hogy ez már akkor van, amikor eleve csillagközi bányásztársaságok kereskedelmi űrhajói közlekednek, a fedélzeteken pedig sima alkalmazottak vannak, szóval megszokott utazgatás és meló nekik az egész, melósok füstölnek, munka közben. Meg az is igaz, hogy egy macska is utazik velük a fedélzeten, úgyhogy nagy a lazaság.

De 2024-ben érdekesen hat újranézni ezt, és azt látni, hogy a 45 évvel ezelőtt készült filmben a jövő űrutazásainak rutinszerűségét azzal illusztrálják, hogy cigiznek egy űrhajón. Ma már ez szemet szúr, szóval csak fejlődtünk egy kicsit 45 év alatt…

Bár az is tény, hogy itt ezeket a cigiseket, meg a passzív dohányosokat nem a rák fogja elvinni hamarosan.