Nőfüttyentős
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Ez még akkoriban történt, amikor építkeztem. Ne kérdezzék miért, de egy olyan kőműves brigádot sikerült találnom, amely tagjainak nem volt járműve, és ezért lehetetlen feladatnak tűnt nekik eljutni a munkavégzés helyszínére.
Mivel nekem is munkába kellett mennem, azt találtam ki, hogy pár ezer forintért bérlek nekik egy lepukkant, kommunista százhúszas Skodát, abba pedig annyi benzint kaptak, amennyivel egy hétig furikázhattak.
Péntekenként volt a tankolási nap, és ezt egy közeli benzinkúton ejtettük meg. Egyik nap kiszállt a töltőállomáson, aprócska, fehér kocsijából egy híres tévé-bemondónő. Tudom, hogy a közfelfogás szerint, ha egy csinos hölgy, elsétál a kőműves brigád előtt, mindenféle cuppogó-fütyülő hanggal, és legényes beszólással üdvözlik őt. Ez természetesen nem igaz, de mondjuk ebben az esetben (valószínűleg ők lehettek a szűk létszámú kivétel), nálam dolgozó munkások elkezdték a már fentebb említett szertartást, az úgynevezett kőműves-csettintős násztáncot.
Mindezt úgy, hogy én a kutat kezeltem, a férfiak pedig szétszórtan körbe álltak engem. Kitalálhatják, hogy az impulzív hangáradat hatására, kire szegezte a hölgy, szúrós tekintetét. Nos, jól tippeltek, természetesen rám. Ha pillantással lehetett volna ölni, ezt a remek történetet már nem tudtam volna megörökíteni. Így zavaromban csak annyit tudtam tenni, hogy bárgyún biccentettem neki.
Megszégyenülten kullogtam haza utána, arra gondolva, hogy aznap, egy számomra ismeretlen hölgy, akit azóta sem láttam, azt hitte rólam, hogy füttyentgettem neki, és a hátsóját dicsértem.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
http://www.karikaturarendeles.hu/