Nem mind csoki ami fénylik
Állok a cukrászdában. A pult mögött sütemények sorakoznak. Színük formájuk ínycsiklandozó, viszont csak ennyit tudok róluk. Meg a semmit el nem áruló fantázianeveket, amelyekben olyan szavak vannak, mint láva, belga, mousse, macaroon és más hasonlók. Belsejük rejtély. Fekete, narancssárga vagy éppen piros borítás takarja őket, a tetejükön diadalmasan pöffeszkedő dióval, szamócával vagy Raffaleóval.
Bátortalanul megkérdezem az eladót, aki készségesen hadarja a feldolgozhatatlan többlet információt, mint a „belga csokis kávé trüffel-krémel, amarettós tortalap”. Köszi, így sem lettem okosabb. Én a Somlóit, Krémest és a Linzert meg az ehhez hasonló sütiket ismerem csak.
Végül veszek egy Ecuadori lávakrémes szeletet. Belekóstolok. Ja, hogy ez egy csokitorta…
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Írta: Urszinyi Fehér Csaba