Macskainfluenszerek

Vicces is, de döbbenetes is, meg persze belső vetítés kérdése is.

A szomszéd macskái minden reggel, télen-nyáron 5 körül átjönnek ide is (gondolom, utána máshova is, minden más szomszédnál is lenyomják a reggeli arisztokrata étkezési kört is), és az udvaron mind az öten a saját, kipróbált helyeikre ülnek le, várva, hogy mi, barmok felkeljünk mán eccer, és etessük őket, pontosabban felszolgáljuk a Frühstücköt.

Na most, ha én véletlenül, rendkívül ritkán (aha…) reggel öt után érek haza, és benyitok a kapun, egy egész zsűri vár, a megszokott ülőhelyeiken trónolva ítélnek az ítészek. Minden szögből néz egy-egy szakértő. Nem megúszható a macskaszemes rivaldafény. „Ennek ma jól ment minden”. „Ez ma átlagos.” „Ma csúnyább, mint amikor elment innen.” „Ma tragédiák történhettek.” „Most ismét király volt minden.”

Úgy érzem – bár a pontszámos táblákat nem mutatják fel, de attól még biztos vannak azok is -, idén nyáron a maximum elérhető 10,00-s pontszámból olyan 8,50-en lehetek. Remélem, ez átmenő. (Csak nemtom, hova.) Jobban kell igyekeznem, érzem. Hiszen ami mérvadó, az mérvadó.