A báj nélküli csevej
Nem igaz, hogy pont most szállt be ő is a liftbe! Itt áll mellettem a főnök, és csak mi vagyunk. Köszöntünk egymásnak, és most itt állunk szótlanul, amíg leérünk. Mondjak neki valamit? De mit? Egy plusz mondatot nem akarok hallani tőle. Annyi pont elég, amivel munka közben fáraszt. Viszont, ha szótlan maradok, bunkónak fog tartani. Ha pedig sokat beszélek, talpnyalónak. Eddig még csak egy emeletet jöttünk? Mi ez? Már meghaltam és a pokolban vagyok, ahol arra lettem ítélve, hogy a végtelenségig utazzak ezzel az idiótával? Ő bezzeg nem nyitja ki a száját! Egymásra nézünk, mosolygunk, a semmin. Ő azért, mert udvarias, én pedig azért, hogy ne kelljen beszélni. Főleg egy ilyen nap után, mint a mai.
Hogy szakadna rá a liftajtó! Ez a gyökér elvárná, hogy én meg itt jópofizzak vele. Tudod, hogy kivel! Hát menjen az anyjába az ilyen! Még csak egy emeletet jöttünk? Te jó ég, én örökre itt maradok vele?
Bezzeg a Tomi, na ő aztán egész nap dumálna! Ontja a hülye vicceit, és szexista poénjait. Amin persze jókat nevetnek. Neki kéne itt állnia vele, és szórakoztatnia ezen a hosszú úton. Miért én? Hol van leírva a munkaszerződésben, hogy liftes utazás közben vidám történeteket adjak elő. Egy köhögést sem kap tőlem, nem hogy sztorikat. Rohadjon meg ez a bunkó!
Mi, már csak egy emelet van hátra? Én pedig még nem mondtam semmit. Mi lesz a véleménye rólam. Hígagyú mulyának tart majd. Gyorsan, mondani valamit, akármit! Mindjárt lent vagyunk! Te jó ég, mi legyen?! Megvan!
- Szép napunk van! – mondom kissé bátortalanul
- Ja – válaszol a főnök, majd sietve távozik, miután kinyílik az ajtó
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Utazzon el velünk, messzi tájakra, a belépőkártyánk a humor lesz, a poggyászunk a kalandok, és az uticél a szórakozás. Az egész világot luxushajókkal bejárt író, a poénok szárnyán repíti körbe olvasóját a budai füstös sö…
Liftes csevegés humor