KRISZTUS KOPORSÓJA ÉS A LELKI TÁMASZ

Kovács Béla élete szinte az egyik pillanatról a másikra fenekestül felborult, s az a képzete támadt, hogy gonosz erők esküdtek össze ellene. Néhány hónap leforgása alatt annyi rosszat élt át, hogy minden összekuszálódott a fejében. Szeretett édesanyját hirtelen elvesztette, a barátnője se szó, se beszéd faképnél hagyta, az állásából rövid úton menesztették, a kocsijával karambolozott, és bevonták a jogosítványát. Nem csoda, hogy rákapott az italra. Az olcsón szerzett mámor ideig-óráig feledtette vele a sorozatos csapásokat, s mivel ő mást nem akart, csak feledni, egyre gyakrabban nyúlt a pohárhoz. Aggódó barátai óva intették, ha így folytatja, és továbbra sem ismer mértéket, hamar az ital rabjává válhat. Tanácsolták neki, hogy forduljon pszichológushoz, amíg nem késő. Egyikük egy telefonszámot is adott.

Kovács az egyik ivással elütött nap délutánján magába roskadva, merev arccal bámult ki savanykás szagú otthona ablakán, majd percekig elnyúló tépelődés után elővette és remegő ujjakkal bepötyögte a számot. A telefon hosszasan kicsöngött, Kovács már majdnem megszakította a hívást, de elkésett vele.

Rövid tőmondatokban előadta a helyzetét, s ő maga lepődött meg leginkább, hogy milyen határozottan és elszántan kér segítséget. A bársonyos hangú pszichológus hölgy rutinosan feltette az ilyenkor szokásos, lényegre tapintó kérdéseket, amelyekre Kovács tőle szokatlan őszinteséggel válaszolt, mert valami azt súgta neki, hogy jó helyen kopogtat, akinek ilyen hangja van, arra nyugodt szívvel rábízhatja magát. Már csak a terápia feltételeit kellett megbeszélni. Azzal is meglettek: a hölgy hetente egyszer fogadja, egy-egy „ülés” 45 percig tart. A terápia valószínűleg elhúzódik majd, akár hónapokra is.

Az időpontot is megbeszélték, és Kovácsnak a nyelve hegyén volt már, hogy udvariasan elbúcsúzzon, amikor észbe kapott – a pénz! Némi torokköszörülést követően és kissé szégyenkezve rákérdezett, hogy alkalmanként mennyit kell fizetnie. A bársonyos hangú hölgy mondott egy összeget, mire Kovács ereiben meghűlt a vér, fejében számok kezdtek el cikázni, és úgy érezte, valami megpattant, sőt darabokra tört benne. Köszönés nélkül vetett véget a beszélgetésnek. Felkapta a kabátját, kiviharzott a lakásból, az ajtót erőteljes mozdulattal becsapva maga után rohant, ahogy csak bírt, hogy minél előbb a sarki kocsmába érjen.