Csak egy kislány volt, Első rész -

Csak egy kislány volt

Első rész

Sötét éjszaka volt, és csak azt hallotta, hogy valakik üvöltöztek a szüleivel. Nem tudta kik lehettek, akik akkor rájuk támadtak. Más nyelven beszéltek. Rémülten húzta meg magát a fürdőben. Hallotta amint az anyja mondogatta, „A kislányom, hol van a kislányom?” Az idegenek viszont nem értették őt.
Ez volt a szerencséje. Így, ottmaradt egyedül. Amikor elmentek, óvatosan visszalopózott a nappaliba. Körülnézett, minden megvolt. A szülei nem vittek magukkal semmit.
Amikor reggel lett, átment a szomszédokhoz. Nagyon meglepődött, mert ott is csak a gyerekek voltak otthon. A felnőtteket, ugyanúgy elvitték, mint náluk. A kicsik nem tudták megmondani, hogy kik voltak az elrablóik. Csak azt tudták, hogy nagyon siettették a szüleiket, de őket nem bántották.
Volt két házzal arrébb egy üzlet. Amikor bementek, ott is csak a gyerekek voltak, akik kiszolgálták a vevőket. Egy felnőttet sem lehetett látni. A boltos gyerekei is magukra maradtak.
Nem tudták elképzelni, hová lettek a felnőttek. Összeültek a fiatalság, és elhatározták, hogy megkeresik a felnőtteket. Talán, találnak valami nyomot, amin elindulhatnak majd. Sajnos zsákutcába futottak. Több nap is eltelt.

Már kezdtek kétségbe esni, hogy elvesztették a szüleiket. Ekkor a kislány kutyája egy sálat tett le elé, és leült. Ránézett, mintha azt mondta volna neki, gyere, mert aki ezt küldte neked az látni akar. Szólt a többi gyereknek is, hogy mit hozott az eb.
Nagyon megörültek, és elindultak a kutya után. Ő megállás nélkül ment előre.
Amikor már közel voltak a célhoz, a kutya lefeküdt, és behúzta a farkát, jelezve, hogy legyenek csendben.

Lassú kúszó mozdulatokkal, kezdett haladni tovább. A gyerekek szintén lefeküdtek, és figyelték mit csinál a kutya. Amikor odaért egy tisztás szélére, akkor hasaló helyzetben maradt. Ők pedig láttak mindent, és szörnyű látvány tárult eléjük.

A szüleik egy kőbányában voltak kettesével összeláncolva, mint hajdanán a rabszolgák Több fegyveres katona vigyázott rájuk, hogy meg ne szökjenek. Aki nem dolgozott azt korbáccsal verték.
Tanácstalanul álltak ott a gyerekek, nem tudták mitévők legyenek. Megvárták, míg este lett, és akkor a kutyának a nyakára kötöttek egy levelet amelyben ez állt: „Mondjátok meg mi történt veletek, és hogy tudnánk segíteni nektek?”

Majd elengedték az ebet, abban bízva, hogy visszahoz egy üzenetet vissza, úgy hogy nem veszik az őrök észre. Csendben vártak.