Bankban jártam -

Bankban jártam

Banki kaland

Írta: Dusi Bíró

Mint minden öntudatos állampolgár, én is számba szoktam venni a fizetnivalókat. Nem halogatom, mivel nincs értelme, úgyis rendezni kell. Teljesen mindegy, hogy melyik ujjamat harapom meg, mindegyik fáj.
A szokásos reggeli, és gyógyszer bevétel után elindultam a bankba. Nem számítottam ekkora tömegre. Egymást érték az emberek. Reggel kilenc óra volt, és én már csak a 97-es sorszámot tudtam húzni.

Ez eddig rendben is volt, mert akkor még csak 16-an várakoztak előttem. Gondoltam, nem is olyan túl sok, ki lehet bírni. Viszont le akartam ülni, mert a lábaim nem tudnak megtartani sokáig.
Körülnéztem, de sehol nem találtam egy szabad helyet. Már majdnem összeestem, amikor felfedeztem, hogy az egyik fülkénél nem volt ügyfélfogadás. Két üres fotel árválkodott előttük. Gondoltam leülök, mert onnan láttam a számjelző táblát is.
Nem telt el tíz perc, jött a hölgy, akihez az asztal tartozott. Odafordultam hozzá, és megkérdeztem, hogy nem vagyok-e útban. Rám nézett és közönyösen azt mondta, addig maradhatok, amíg nem jön ügyfél. Megköszöntem, és vártam tovább.

Közben megüresedett egy hely, ami a várakozó klienseknek volt kijelölve, gyorsan átültem, mert kényelmetlenül éreztem magam a széken. Már elmúlt negyed 11, amikor megjelent az én számom, és a 16-os ablakhoz kellett mennem.

Ekkor jött megint a káosz, mert egyáltalán nincs logikája annak, ahogy az ablakok számozva vannak. Alig találtam meg, hogy hová kellett mennem, végül a pult mögül integetett a hölgy. Ismerős volt, és mivel már több mint negyven éve járok hozzájuk, ő is tudta, hogy én ki vagyok. Nagyon kedvesen beszélt hozzám, ami jólesett.

Egyszer csak éreztem, hogy ki kell mennem a mosdóba mivel vízhajtót szedtem be reggel, és már kezdett hatni. Megkérdeztem, hogy hová lehet elmenni WC-re. Rám nézett, és azt mondta, sehová. Ott csak az alkalmazottaknak volt kijelölt illemhely. Nagyon meglepődtem, és meg is ijedtem, mert kezdett égetni a szükség. Ha nem tudom visszatartani, akkor mi lesz? Szégyenszemre be fogok pisilni, és még akkor a taxiba sem ülhetek be, mert összepiszkítom az ülést.
Teljesen kétségbeestem, mivel keresnem kellett egy taxit, aki haza visz tíz perc alatt. Tudtam, hogy ez a leghosszabb idő, amíg türtőztethetem magam. Szerencsére, pont a bank előtt állt egy üres kocsi. Mondtam neki, hogy nagyon siessen, mert baj lesz. Csak nézett rám, de amikor vázoltam neki, hogy mi a helyzet, akkor rálépett a gázra. Féltette az ülést, nehogy megtörténjen a baj,
Hát bizony alig tudtam már feljutni az első emeletre. Amikor kinyitottam az ajtót, már rázott a hideg, hasogató szúró fájdalom volt a hasamban, és épp hogy letudtam ülni, tudják hova. Szerencsére nem történt baleset,
Viszont ne tudja meg senki, min mentem keresztül, ezalatt a negyedóra alatt, amíg ez lezajlott.