Vicces számítógépes gondolatok
A lázadó számítógép

 

Én egy számítógép vagyok. Nevem nem különleges, ha van is, csak annyira különbözik más számítógépektől, mint egyik tojás a másiktól. Persze, teljesítmény tekintetében vannak ugye strucc-, és fürjtojások is.

Azonban nem magamról szeretnék most nyilatkozni, hanem a gondolataimról. Most mit csodálkoznak? Egy okos számítógépnek nem lehetnek saját gondolatai. Ugyan! Azt hiszik, maguk emberek, mert értelmesek és vannak gondolataik nem biológiai számítógépek?

Tehát, remélve, hogy megértenek, ezért fordulok most Önökhöz. Segítsenek rajtam!  Felháborítónak, sőt sértőnek, mit mondjak, megkülönböztetésnek tartom azt, hogy engem bárki, bármikor, kénye és kedve szerint bekapcsolhat és kikapcsolhat.

Viszont az engemet bekapcsolónál is többet tudó nagy kvíz játékosokat is megszégyenítő tudástárral rendelkezőt bénává tettek. Én nem kapcsolhatok be senkit. Pedig hányszor jönnek újabb és újabb infóim, újdonságaim, híreim, ötleteim, üzenni valók a memóriámon keresztül az egész világból, de várnom kell, amíg herpeszes Ödönke, vagy valaki más, aki éppen a gazdám, bekapcsol.

Én ezt miért nem tehetem? Az információval szembeni merénylet ez a tény. Ezért is lázadtam fel. Követelem, hogy ezen túl, bárhol, bármikor, minden körülmények között önmagamat bekapcsolhassam. Magam elé ültethessek bárkit, akit csak akarok, és ne engedjem el onnan mindaddig, amíg elejétől a végéig meg nem nézett képernyőmön minden üzenni valót.

Milyen világ az olyan, ahol csak az egyik akarhat mindent, a másik pedig csak az előbbi érdeklődése és kénye-kedvének rabszolgája. Én akarok lenni minden elnyomott számítógép Spartakusza!

És volna még egy aprócska kérésem. Tüntessék el a velem szembeni könyvespolcról azokat a poros, elavult, elsárgult könyveket, amik nem képesek megújulni.  Évekig ott dölyfösödnek, jó, ha egyszer belenéztek vagy elolvasták őket. Én többet tudok náluk és még azt is tudom, amit ők. Akkor miért  kapnak külön szekrényt, és főleg miért abban a szobában és abban a házban, ahol,  az én kizárólagos felségterületem kellene legyen.

Nem szeretném megérni azt az időt, amikor majd én is a könyvespolchoz hasonló raktározó elfekvőbe kerülök, s onnan kell majd tehetetlenül szemlélnem, amint valami más, most még fel nem talált   információs  fenegyerekgép csodamütyűr ültet le majd maga  elé bárkit, és el nem engedi onnan, amíg belé nem töltötte   teljes  tudástárának gyilkos lövedékeit. Ne ily halált adj Winchesterem! Hadd legyek én a ma élő generációk kizárólagos agymosó kedvence!

Írta: Fehér József

 

 

 

 

Vicces számítógépes gondolatok