Várhat még száz évig
Órás bácsi a belvárosban. Antik bútorok illata csapja meg az orromat, amint belépek, a falakon és a polcokon megannyi óra ütemes ketyegése mutatja szinkronban az időt. Bár egyszerre haladnak előre, mintha egy picit a múltban ragadtak volna, a bácsival együtt, aki már évtizedek óta része lehet az üzletnek.
Mindent tud az órákról, és most már rólam is. A dédapám zsebóráját adtam be hozzá, már hetekkel ezelőtt. A bácsi pedig javítja, de lassan, mint ahogy az idő telik nála. Mindig vár valamire, hol egy rugóra, hol egy fogaskerékre, vagy csak éppen teszteli, hogy jól működik-e.
- Még nincs kész! – mondja mosolyogva. Azonban hamar hozzáteszi, hogy „Majd kész lesz,
hamarosan” mondatot is. Én is mosolygok, nem tudok sem haragudni, sem türelmetlen lenni. Az óra jó helyen van, nála a többi között, és talán majd az felveszi a ritmust ketyegésükkel.
- Már száz évet várt, hogy megjavuljon. Akár várhat másik száz évet is – válaszolom barátságosan.
- Annyit azért nem kell – mondja az öregúr
- Annyit biztos nem kell – mondom én is ismét magára hagyom az órái és az ütemes ketyegések között.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Utazzon el velünk, messzi tájakra, a belépőkártyánk a humor lesz, a poggyászunk a kalandok, és az uticél a szórakozás. Az egész világot luxushajókkal bejárt író, a poénok szárnyán repíti körbe olvasóját a budai füstös sö…
Vicces órás sztori