Vicces órás sztoriVicces órás sztori
Várhat még száz évig

Órás bácsi a belvárosban. Antik bútorok illata csapja meg az orromat, amint belépek, a falakon és a polcokon megannyi óra ütemes ketyegése mutatja szinkronban az időt. Bár egyszerre haladnak előre, mintha egy picit a múltban ragadtak volna, a bácsival együtt, aki már évtizedek óta része lehet az üzletnek.

Mindent tud az órákról, és most már rólam is. A dédapám zsebóráját adtam be hozzá, már hetekkel ezelőtt. A bácsi pedig javítja, de lassan, mint ahogy az idő telik nála. Mindig vár valamire, hol egy rugóra, hol egy fogaskerékre, vagy csak éppen teszteli, hogy jól működik-e.

  • Még nincs kész! – mondja mosolyogva. Azonban hamar hozzáteszi, hogy „Majd kész lesz,

hamarosan” mondatot is. Én is mosolygok, nem tudok sem haragudni, sem türelmetlen lenni. Az óra jó helyen van, nála a többi között, és talán majd az felveszi a ritmust ketyegésükkel.

  • Már száz évet várt, hogy megjavuljon. Akár várhat másik száz évet is – válaszolom barátságosan.
  • Annyit azért nem kell – mondja az öregúr
  • Annyit biztos nem kell – mondom én is ismét magára hagyom az órái és az ütemes ketyegések között.

 

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

 

 

Vicces órás sztori