Recept a kutyabajra
Amióta világ a világ, a betegségek követnek minket, és bár kellemetlen potyautasnak számítanak, sajnos az életünk velejárója. Az ember viszont találékony faj, aki próbál uralkodni a környezetén, megfékezve a megfékezhetetlent. Történelmünkkel párhuzamosan fut a gyógyítás fejlődése is, a táncot járó sámánoktól, a piócákon át, egészen a homeopátiás gyógymódokig.
Szidjuk és bosszankodunk a modern orvostudomány miatt, de azért teljes mértékben alárendeljük magunkat neki. Annyira összeszoktunk már, hogy nem csak akkor szedünk gyógyszereket, ha betegek vagyunk, hanem a nyavalyák megelőzésképpen is.
Mindenkinek van otthon orvosságos doboza, vagy legalább egy kis sarok a fürdőszobaszekrényben, ahol a szükséges, vagy esetleg majd beszedendő pirulákat raktározza. Nincs mese, meg kell venni, és kész. Mert a doktor mondja, vagy, mert úgy tanultuk, hogy ilyen, meg olyan szereknek kell lennie nálunk.
Ha pedig fizetni kell érte, nincs mese, perkálunk, mint a katonatiszt. Azon tudunk bosszankodni, hogy drágult a benzin, esetleg a kenyér, vagy a csoki is tíz grammal kisebb lett, mint Ilyenkor mindig az ár-érték arányt nézzük, mert nagyon is jól tudjuk, mit kell kapnunk a pénzünkért.
Chipsből vehetünk nagyobbat, üdítőből is, ha pedig szolizni megyünk, bérletet veszünk, mert úgy van rá kedvezmény.
A logikánk viszont zátonyra fut, amint pici papírzacskóba csomagolva veszünk át néhány gyógyszert. Bár hiába fizettünk ki értük több ezer forintot, ha kilépünk, vele az utcára erősen fogjuk, nehogy elfújja a szél.
Hasonlítgatnánk mi más termékekhez őket. Kiszámolnánk hány rekesztojást, zsák krumplit vagy liter bort kapnánk érte. Azonban belezavarodunk, mivel sem súlyra, sem számra nem tudjuk összeszorozni őket. Vagyis igen, mert a kapszulák leveleken, dobozokon, vagy üvegcsékben jönnek. Így ki tudnánk számolni a darab, vagy gramm árát, de akkor irreális ár jönne ki.
Ilyenkor azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztos nagy lehet az előállítási költség, vagy olyan titkos alapanyagokat használnak fel, melyeket egy másik bolygóról kell idehozni. Mert annak nem lenne semmi értelme, ha fillérekért állítanák elő őket, és hatalmas árréssel adnák tovább nekünk. Ilyen alapon egy kenyér is több ezer forintba kerülne.
Szóval megnyugtattam magamat legutóbb, mikor egy félheti kosztpénzemet fizettem ki, néhány dobozka piruláért, és egy kis tubus kenőcsért. Hisz ennyibe kell, kerüljön, mert drága lehet az előállítása. Meg hát a doki is mondta, hogy nekem meg kell vennem.
Úgyhogy pár napig krumplileves és zsíros kenyér volt az étrendem. Viszont boldog voltam, mert olyan dologra adtam ki a pénzt, amivel nem szabad spórolni, az egészségre. Én csak egy kíváncsiskodó újságíró vagyok, nem tudhatom, hogy mi áll az egész hátterében. Mint már írtam, fentebb, biztos sokba kerülhet a pirulák előállítása, és nekünk mindenképpen szükségünk van rá.
Ugye valóban így van ez?
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Vicces gyógyszer humor