A kegyetlen rágcsák
A forgatókönyv mindig szinte ugyanaz. Akár chips, mogyoróféle, vagy popcorn, már ugrik is be a fogam közé az első falat, illetve darabkája. Hiába veszek, mondjuk utóbbiból akár egy litert is (még azt sem tudtam megérteni, ha valaminek szilárd a tömege, azt miért nem kilóra mérik), az első darab, hopp, már bent is van a fogam között.
Az összes többi simán átmegy, mintha a pattogatott kukoricás dobozban egy lakógyűlésen jelölnék ki előtte, hogy melyik kis kemény gonosztevő akasztja majd be magát hősiesen. Utána az este többi részében, mint egy protkóját igazgató nagymama, folyamatosan a szájpadlásomat nyalogatom belülről, hátha a nyelvemmel kipiszkálom majd.
Ez természetesen esélytelen, és utána az összes többi falat sem esik már jól, mivel minden egyes nyelésnél, az érzékszerveim tudtomra adják a fogak közé elbújt szökevényt.
Talán ez a rágcsák bosszúja, mivel mohón falja fel őket társadalmunk, és így, egyfajta öngyilkos merénylőnként előreküldik a kiválasztottat, nehogy már jóízűen nassoljunk maguk mögött hagyott társaikból.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Humoros rágcsálnivaló
http://www.karikaturarendeles.hu/