A f…izé Pos terminál

Valahogy evidenciaként mondták minden alkalommal, hogy nem lehet, valahányszor az elmúlt években meg-megkérdeztem az egyik kedvenc váradi palacsintásomnál, hogy lehet-e már kártyával fizetni. Most újra rákérdeztem, váratlanul mondja a néni, hogy igen, már lehet. Na, remek, veszem is elő a kártyát, várom, hogy valahonnan elővarázsolja a leolvasót. De várjál, nem úgy van az: megmondod, mit kérsz, ő megmondja, mennyibe kerül, utána át kell menni a szomszédos turkálóba, ott megmondod, mennyit akarsz befizetni, azt ott rendezed kártyával, a kapott nyugtát visszaviszed a palacsintásnak, ő átadja a szajrét.

De hát tulajdonképpen rendben van ez, hiszen még csak 2001-ben vagyunk. Ja, nem.

Erről beugrik, amikor egy taxist kérdeztem, menet közben, hogy tudok-e kártyával fizetni, azt mondta, megoldható: bevitt az útbaeső benzinkutak közül az egyikhez, ahol kártyával fizettem a POS-nél, annyit, amennyit előre megsaccolt fuvardíjként, tehát nyilván még meg sem érkeztünk, a sofőr még a nyugtát sem kérte el, utána elvitt az úticélig, és kész.

A gazdaság működése érthetetlenül összetett. És kicsit feketének is tűnik.