SZTK-s helyszínelők
A minap a fül-orr tépészeten, akarom mondani, gégészeten akadt dolgom. Kaphattam egy kis huzatot, gondoltam, majd felírnak pár bogyót rá. Az elektronikus időpontfoglaló rendszernek köszönhetően sikerült eljutnom egy közeli kisváros rendelőjébe.
Bár 8:45-re volt időpontom, mégis torlódtam két nénivel, akiknek szintén 8:45-re volt időpontjuk. Vagyis igazából 7:45-re, meg 9:45-re, de a nénik ezt valahogy nem tudták megjegyezni. Egyiktől megkérdezték a nevét, de válasz helyett azt mondta, hogy hallásvizsgálatra jött. Amikor ismét megkérdezték a nevét, újra ugyanazt válaszolta. A jelek szerint igencsak esedékessé vált az a hallásvizsgálat, gondoltam, de nem bántam. Belefeledkeztem néhány érdekes cikk olvasásába, és az idő csak úgy elröpült.
Arra figyeltem fel, hogy valahonnan a messzi távolból, pontosabban a rendelő mélyéről szólítják a nevemet, ami visszarántott a valóságba. Odabent pedig kiderült, hogy huzatot kaptam a fülemre, és felírtak pár bogyót.
Kilépve hallottam, hogy szólítják a következőt, én pedig a jól elvégzett feladat örömétől nyúltam a kabátomért, hogy felvegyem. Ez nem igazán sikerült, mert nem volt kabát. Pontosabban akadt négy is, csak egyik ruhadarab sem az enyém. Sorra emelgettem őket, hátha valami csoda folytán előkerül a dzsekim, de az a jelek szerint új gazdára talált a rendelő neonfényes folyosóján.
A recepción dolgozó kedves hölgyekkel hívatni kezdtem a biztonsági őrt. Miközben vártam, elmondták, hogy időnként emberek másik kabátban mennek haza. Értem, van ahol mankóval jönnek be, és anélkül távoznak, itt csak a kabát megy át változáson.
Akcióra készen érkezett a biztonsági őr, aki beinvitált az irodába. Az egyik recepciós hölgy már hátul volt, és lázasan pakolta ki a kis hűtőből a keményre fagyott szőlőt, narancsot és egy akkora cukkinit, mint egy tök. Így a fókuszt egy kis időre elvitte az, hogy miért fagyaszt az a hűtő, amelyikben nincs is fagyasztórész. Közben a tekintetemet hipnotikusan vonzotta a félméteres cukkini látványa.
A valóságba a biztonsági őr hozott vissza, amikor háromszoros gyorsítással elindította a kamerafelvételt. Hirtelen mindenki olyan fitt lett! A totyogós bácsik sietős léptekkel haladtak, a táskájukban hosszan kotorászó nénik másodpercek alatt megtalálták a TAJ-kártyájukat, a takarítónő pedig háromszoros iramban sepert. A biztonsági őr keserűen meg is jegyezte, hogy amúgy alapból kellene így dolgoznia.
Hiába néztük kigúvadt szemekkel, a kabát tényleg eltűnt. Nem maradt más lehetőség, visszatértem, és elkezdtem kikérdezni a sorukra váró pácienseket. Jelentkezett is egy hölgy, aki látott egy idős párt. A férj a már rajta lévő kabátra vett fel egy másik kabátot, ami felettébb gyanús errefelé.
Siettünk is vissza a biztonsági felvételekhez, és hoppá, meglett a tata, dupla kabátban, csak sajnos egyik sem az enyém. Már kezdtem feladni, és elfogadni, hogy kabát nélkül megyek majd haza, amikor szóltak, hogy visszahozták. A tettes a 7:45-ös néni volt, aki a hallásvizsgálatra jött. Valahogy a saját kék, hosszú, vékony kabátja helyett az én vastag, rövid, fekete dzsekimet hitte sajátjának. Gondolom, valamikor látásvizsgálatra is el kell majd jönnie.
Megszeppent kislányként állt a bejáratnál, szorongatva a kabátomat, mint aki attól fél, hogy majd kikap. Én viszont egy mosollyal megköszöntem, miközben arra gondoltam, hogy abban a pillanatban mindketten megkönnyebbültünk egy kicsit.
Írta: Urszinyi-Fehér Csaba
#magyarhumor #mindennapihumor #SZTK #humorosztori #közérzetjavító #kabátcsere #UrszinyiFehérCsaba
Az Antinetpresszáns, egy humorlap
Gondolatokat oszt meg, és elgondolkodtat. A szenzációk és botrányok hajszolását, vagy hatásvadász, befolyásoló cikkek közlését, meghagyjuk másoknak.
Nem a hírekről tájékoztat, vagy a politikáról formál véleményt, de még be sem számol róla.
Egyszerűen szórakoztat, nevettet és olyan dolgokkal foglalkozva, melyek a mindennapjainkat töltik ki.
Elvünk az, hogy pozitív, életvidám gondolatokkal töltsük fel az olvasót, még akkor is, ha témáinkat, az életben felbukkanó abszurd dolgok biztosítják.
Urszinyi Fehér Csaba
Főszerkesztő




