A bujkáló sült-krumpli

Nagyon kell vigyázni az öltözködéssel. Vagy nemtom, igazából semmi tanulság.

Írta: Szeghalmi Örs

Vicces dzsinn történet

Egy férfi barangol a piramisban. Csodálkozva bámulja a régi idők romjait, ezért lemarad a csoporttól és eltéved. Egy félreeső teremben találja magát, ahol véletlenül nekimegy a falnak. Ettől elmozdul az egyik szikla, és kiesik mögüle egy régi, rozsdás lámpa. Poénból felkapja és megdörzsöli. Ekkor nagy füst és szikrázás közepette egy dzsinn ugrik elő belőle. -Megszabadítottál […]

Humoros kutyasétáltatás karikatúra

Tudomány poén

Fejfájós brit tudósnők, új szert találtak fel az impotencia növelésére. Homolya Gábor Tudomány poén                                                          

Karikatúrarendelés profiktól

 

 

 

The post A bujkáló sült-krumpli appeared first on Antinetpresszáns.

Valahol Romániában…

Eljöttem vért adni. De olyan sokan vagyunk – állítólag ez ritka –, hogy nagy sor van a Vérközpontnál: az épületen kívül is kanyarog, így az udvaron várakozunk.

Előttem egy srác áll – egyszer csak rágyújt egy cigire. Remek – hátrálok közben –, a büdös füstje rám száll, sőt, a távolságtartás ellenére átjárja a lehelettől a kinti hidegben vizessé vált maszkomat is. Egyébként véradás előtt tilos is dohányozni, épp olvastam ezt a feltételek között, mielőtt eljöttem. Na mindegy, ő biztosan nem olvasta, vagy elfelejtette, semmi gond.

Később már odabent az épületben várakozunk, amikor egy asszisztensnő jön – és talán megérzi a szagot, mert rögtön azt kérdi: „Cine a fumat aici?” („Ki dohányzott itt?”) Lapít az elkövető, én meg nem szólok – amúgy sem dohányzom, meg nem is az én dolgom ez. Biztosan először ad vért a srác, nem tud a feltételekről. Aztán egyszer csak előveszi a véradói igazolványát – hm, akkor mégsem először ad, talán tudhatna a dohányzási tilalomról. De így is mellékes, haladjunk.

Haladunk is: a tag és én egyszerre kerülünk egy-egy ügyintézőhöz, egymás mellett állunk. Az én igazolványomért épp az az asszisztensnő nyúl, aki az előbb a cigizés tettesét kereste – és még át sem adtam az okmányt, máris szigorúan ideszól nekem, nem kérdezve, hanem állítva: „Dumneavoastră aveți peste 50 de ani!” („Ön elmúlt 50 éves!”) Hát, köszi. Dehogy múltam el, nem is vagyok annyi – és igaz, hogy maszk van az arcomon, de azért már mégis… Alig van időm valami döbbent, nemleges választ kinyögni, mert így folytatja: „Sunteți un fumător înrâit! Acuma ați stins țigara!” („És megrögzött dohányos! Az előbb nyomta el a csikket!”) Mellbevágó ez az egész, főleg, hogy a Vérközpont dolgozói amúgy kedvesek szoktak lenni. Kérdem is, hogy mi ez. (Csak később jövök rá, hogy a nő csupán egyszerű fordított pszichológiával próbálkozott felderíteni, hogy hazug ügyféllel van-e dolga: kérdéseket csomagolt állításokba, hogy rövidre zárja az egészet.) Szólok, hogy ne beszéljen így, ő szabadkozik – de nem fedem fel, hogy a cigizés miatt keresett személy épp a mellettem álló illető. Ő maga meg még most sem vállalja, figyeli ezt a közjátékot, de hallgat. Az én ügyintézőm immár nála próbálkozik a letámadásos módszerrel, hozzá fordulva: „Când ați stins ultima țigară?” („Mikor nyomta el a legutóbbi cigit?”) Erre már megtörik az elkövető, és végül megszólal: „Acum o oră.” („Egy órája.”) Kap is egy kis fejmosást, hogy máskor ne, meg tilos, meg higiénia, aztán haladunk tovább.

És innentől válik ismeretterjesztővé…

Beljebb egy fiatal, kulturált, kommunikatív doktornő végzi az előszűrést, és amikor sorra kerülök nála, megkérdek mindent, ami érdekel. Így tudok most azzal a közérdekű információval szolgálni, hogy – bevallom, a saját tippemmel is ellentétben – nem csupán higiéniai oka van a dohányzás tiltásának véradás előtt. Szóval nemcsak azért van, mert nem szeretnek büdös emberekkel dolgozni, hanem konkrét elváltozásokat is okoz a vérben a dohányzás. Részletesen is elmagyarázza, hogy pontosan miket – de ezt nem értem, meg igazából mindegy is: a lényeg, hogy egyes paramétereket átmenetileg megváltoztat a vérben a dohányzás. Ezért nem szabad rágyújtani a véradást megelőző két órában – de az is szerepel a hivatalos tájékoztatásban, hogy lehetőleg a véradás napján egyáltalán ne gyújtson rá az ember, vagyis utána sem. Egyébként bár a srác végül beismerte, hogy az előbb szívott el egy cigit, nem zárták ki a véradásból: épp előttem ment be a terembe, ahol így is megcsapolják.

Ha már itt vagyok, megkérdem azt is, mi volt ez a másik lesújtó vád, hogy az arcomat takaró maszkom alapján állítólag ötven is elmúltam. Igazából ezt is kérdezni akarta a fordított technikával dolgozó asszisztensnő, nem pedig állítani, csak így egyszerűbb neki a napi meló, és így próbálja megelőzni az egyes véradók esetleges hazugságait. Nos, ez is közérdekű infót takar: az van ugyanis, hogy míg ötvenéves kor alatt férfiak évente négy-öt alkalommal, nők pedig három-négyszer adhatnak vért, a jelzett kor fölött már mindenki csak évente egyszer – és akkor is külön háziorvosi igazolással. Ezért lehetnek hajlamosak egyesek elhazudni a korukat.

Apropó hazugság: részben ide is kapcsolódik az, hogy eltűntek a vérközpontból a romák. Adtam már vért itt, évekkel ezelőtt, többször is, és a várakozók között mindig voltak romák – most nincsenek. Úgy sejtem, nemcsak e merítésben nincsenek, hanem valahogy kizárják immár a többségüket. Kérdem ezt is, és a doktornő nem tagadja. Érdekel, miként tudják elérni ezt, úgy, hogy ne legyen nyilvánvaló diszkrimináció is – pedig egyébként így is az. A válasza szerint persze nem nemzetiségre szűrnek, hanem a kitöltendő adatlapon van több kérdés az iskolázottság és az egészségi állapot önkéntes bevallására – és az ezekre adott válaszokra hivatkozva szokták elutasítani őket. Az írni-olvasni nem tudó romákat még könnyebb detektálniuk és elküldeniük: példaként említi, hogy van, akinek megemlítik, hogy szervdonornak is jelentkezett az előbb, így kiderül hogy nem tudta elolvasni a kérdéseket, mert ilyen nincs köztük. Hozzáteszi: szoktak reklamálni, hogy „mi van, a roma vér nem jó?”, de adminisztratív módszerekkel, trükkökkel akkor is kiszűrik őket, ha a vérük sokszor talán jó lenne. Attól is tartanak, hogy a romák a véradásért kapott néhány étkezési utalványra (7 darab jár, 67 lej összértékben) hajtva elhazudják az esetleges betegségeiket, ezért is igyekeznek elutasítani őket. Persze nincs rendben így ez az egész. De ez a valóság, itt tartunk – úgyhogy ezt rögzítettem.

Az egész véradás amúgy három órát tartott – ami önmagában is kivételes, most valamiért nagyon sokan voltunk, de általában legfeljebb egy óra alatt lemegy. Ebből konkrétan öt percig adtam vért. A többi ügyintézés és várakozás. Jövök máskor is persze. Mert amúgy is miért ne, mellesleg pedig ez az egész még mindig sokkal kulturáltabb és rendezettebb, és a személyzet is messze kedvesebb, emberségesebb, mint az itteni egészségügy szinte összes többi részében.

Írta: Blogosz

Forrás: https://mesenincs.blog.hu/2020/11/27/ver_fust_nyomozas_es_kozerdeku_fejlemenyek

Rendetlenség humor

Vicces ismerkedés

Vicces ismerkedés Egy jóképű férfi  vár a liftre a szálloda folyósóján. Amikor kinyílik a felvonó ajtaja, a londíner erölködéstől szenvedve húzza ki bőröndökkel megrakott kocsiját. Hogy a férfi utat engedjen neki, egy lépsét tesz hátra. Ekkor könyökével véletlenül megböki a mögött álló nő melleit. -Hölgyem, ha az ön szíve olyan lágy, mint a keblei, akkor […]

Evolúciós karikatúra

Vicces véradós sztori

The post Vér, füst vallatás – és közérdekű fejlemények appeared first on Antinetpresszáns.

Füstölgök!…poénos írás. Előre bocsájtom, hogy dohányos vagyok, de ugyanakkor igazságos is. Tudom manapság sem ezzel sem azzal nem illik dicsekedni, de úgy vélem egy-két szippantás között beleszólhatnék már én is a füstölgő ügyekbe. Engem is érint.

Tehát nem az ellen ágálok, hogy egyre-másra hozzák fejem fölött a dohányzás-ellenes intézkedéseket.  Mert mint mondottam, igazságos is vagyok, ezért megértem, hogy valakinek képviselnie kell a nemdohányzók ügyét is. Ez így volna rendjén, bár ennek ellenére túlzottnak tartom a sok kirekesztő intézkedést, ha a környezetszennyezés csökkentése a tét, mert lássuk be, nem a dohányosok felelnek okvetlenül a globális felmelegedésért vagy a megkergült időjárás vétségeiért.

Azt különösen nem értem, hogy ha már ennyire ráhajtottak a dohányosokra, akkor miért nem kapnak fórumot a dohányosok is. Szerintem már startból el vannak könyvelve mint a társadalom fekete (tüdejű) bárányai, és ez nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a iskolában fülénél fogva cipelte ki a pedagógus annakidején az illlemhelyen szipákoló szepegő diákot.

Szóval egyet nem értek ugyan a dohányzás megszégyenítő és kirekesztő tiltásával, de a nemdohányosok joga miatt el kell fogadnom.

Akkor menjünk tovább és legyünk következtesek! Mert mi van abban az esetben, ha egyik ember nem vezet autót, sőt talán nincs is neki, míg a másik ember azzal közlekedik. Hol van így az autót nemvezetők jogsérülése az sofőrökkel szemben. Vagy azt hiszi bárki is, hogy a gyalogos orra előtt pöfékelő füst nem árt pont olyan mértékben, mint teszem azt a másik dohányfüstje? Sőt, a dohányosnak is káros a dohányzás, de az autóvezető odabent elzárkózik saját gépének füstje elől.

Na, erre varrjanak gombot! Akkor nem kellene szép lassan megtiltani az autókázást ott, ahol nem autókázók, sőt gyerekek, terhes nők, idős emberek is vannak. Az más kérdés, hogy a gyalogosok már majdnem mindenhol ki vannak szorítva a járdákról az utóbbi időben a járdára parkolók miatt, egyre inkább meg kell osztaniuk csenevész járdáikat a kerékpárosokkal, az esős időben a kátyukból autók által felfröcskölt ,,vizeslepedőt” most ne is említsük.

Tehát összegezésképp: a dohányzók-nemdohányzók példájából kiindulva tessék továbblépni és intézkedni gyalogos-autós ügyben is. Ha megállunk félúton az csak féligazság és mint mondtam igazságos érzetű dohányosként ezt nem tűrhetem.

Na látják, ilyen gondolatok terhe alatt jön megint, hogy rágyújtsak ott, ahol éppen eszembe jutnak mindezek. Akkor tessék biztosítani a megnyugtatásainkat is, hogy ne jusson eszünkbe lépten-nyomon az a fránya cigi!

Keljfeljancsik, Fehér József

The post Füstölgök!…poénos írás appeared first on Antinetpresszáns.