Zenekar, vagy láb

Hangbeállás a rock-metál színpadnál, szokásos kora délutáni fesztiválos program. A kemény gitárok, ének, basszus már lement, a dob is – most valaki csak a cintányérokat üti, egy ideje már én nem látom a dobost, de esküszöm, úgy szól az a kappanhangú cintányér, mintha valaki a színpadot és a közönséget elválasztó fémkerítést ütné egy kalapáccsal. Azon a hangzáson még finomítani kell majd.

Jobban odanézve: tényleg nincs a doboknál már senki, és nem cintányér, hanem tényleg kalapáccsal üti valaki a színpadot és a közönséget elválasztó fémkerítést.

Hiába, na: a vájtfülűség átka.

Írta: Szeghalmi Örs