Mi volt ez?
Ma is futott, mint minden este. A környezetét figyelte a szürkületben. Kellemes meleg volt, meghitten égtek az utcai lámpák. Voltak, akik céltalanul barangoltak, mások a kutyáikat sétáltatták. Ezek nem olyanok, mint a vidéki házőrzők. Megalkuvóbbak. Tovább hesegette a gondolatot, és futott tovább. Már a felén túl volt, sorra hagyta el a parkoló autókat.
Mögötte egy kocsi fordult be, lassított amint feléje közeledett. Összerezzent a kattanástól, amit azonnal felismert. Ezt mindig gépfegyver-ropogás követi. Most is ez történt.
Nem gondolkozott, bevetődött egy parkoló autó mögé, miközben záporoztak felé a lövedékek. A kocsi csikorgó kerekekkel elhajtott.
- Mi volt ez? – gondolta, miközben feltápászkodva leporolta magát. Megvonta a vállát,
és tovább futott. Ahogy szokott. A lépcsőházban beszállt a liftbe. Az elindult, majd hirtelen megállt és a lámpa kialudt. Csönd lett és sötétség. A semmiből egy fénylő szempár villant fel, de csak egy pillanatra. Ismét világos lett, és a lift ment tovább.
- Mi volt ez? – gondolta.
Kiszállt és elindult a lakása felé. Kinyitotta az ajtót. Belépve ránézett a kezére. Még mindig rajta volt a kesztyűbáb, amit ilyenkor visel.
- Mi volt ez? – kérdezte, majd mindketten nevetni kezdtek.
Írta: S. T. Boré
Átdolgozta: Urszinyi Fehér Csaba
Utazzon el velünk, messzi tájakra, a belépőkártyánk a humor lesz, a poggyászunk a kalandok, és az uticél a szórakozás. Az egész világot luxushajókkal bejárt író, a poénok szárnyán repíti körbe olvasóját a budai füstös sö…
