Székuriti
Ha becsengetünk valakihez, akkor általában a megfelelő módon mutatkozunk be, amely így hangzik: „Én vagyok az!”
Ki más lehetne, ha nem mi, mert akkor azt mondanánk, „Ők vagyunk!” Ebből természetesen a házigazdának tudnia kell, hogy ki is áll az ajtója előtt, főleg, ha egy „Nyisd ki!” utasítást is mellécsapunk elegánsan .
Ezt persze lehet még cifrázni a másik oldalon is. Például, ha négyre megyünk vendégségbe, és 4:00-kor csengetünk, majd megkérdik, hogy ki az. Végül is bárki lehet, aki pont akkor és pont ott szeretne bemenni, amikor nekünk kéne érkezni.
Ilyenkor, aki az ajtó előtt áll, azt válaszolja, hogy „Én vagyok az!” Ez azt jelenti, minden rendben, be lehet engedni. Ha tolvaj lenne, biztosan azt mondaná, hogy „Ő vagyok!”
Érdekes módon, eddig még soha senki nem kérdezett vissza, hogy ki az az „Én”. Ez olyan, mintha egy titkos jelszó lenne. Valószínűleg a sziklakapunak sem azt mondták, hogy „Szezám tárulj”, hanem, hogy „Én vagyok az” és voilá, márt nyílt is a kincseskamra bejárata.
Holnap kipróbálom a pénz automatánál, hátha ott is működik, PIN kód helyett az ilyenfajta azonosítás.
Ezt a cikket pedig Én írtam.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Vicces bemutatkozás humor
http://www.karikaturarendeles.hu/