Tanfolyam szellemeknek
Már megint horrort kellett néznem, és most nem tudok elaludni. Úgy mozognak a füleim, mint a farkasokra figyelő őzikének. Minden egyes nesz, tovaűzi az álmot, én pedig képzelődök. Biztos egy kislány mászik a plafonon, életre kelt a pörkölt a hűtőben, csontváz araszol az ágyam alatt, befalazott lelkek vannak a tapéta mögött.
Ilyenkor görcsöl az agyam az információ azonosításakor, és amikor megvan, akkor megnyugszok, az „Á” kezdetű mondatokkal a fejemben. „Á, csak a szomszéd…csak a kukás autó,… csak egy macska,…csak egy bogár. Mi volt ez? Á, csak a szomszéd megint.”
Ilyenkor megnyugszom, és elalszom, egészen a következő zajig, amikor is kezdődik az azonosítás ismét. Megfogadom, hogy nem nézek horrort többé. Valahogy csak ezzel tud azonosulni az elmém egyik sötét része.
Érdekes, abba soha nem szoktam beleélni magam egy álmatlan éjszaka során, hogy bemegyek a városba és leszámolok a seriffel. Azon sem agyalok időnként, hogy lehetne módosítani a Marsi leszállóegység röppályáját. Bár minden empátiám a barlangban rekedt bányászoké, csak az kísért időnként a sötétben, aki már élt egyszer, és ismét élni akar.
Talán egyszer (ha létezik ilyesmi), belőlem is kopogó szellem lesz, és akkor majd biztosan beiratkozok egy tanfolyamra, hogy miként hozhatunk frászt, a volt otthonunk lakóira. Biztos vannak apró trükkök. Meg kell várni, míg jön egy bogár, figyeljük az autókat, vagy épen a szomszédok után kémkedünk.
Utána már csak az a dolgunk, hogy megvárjuk a horror film végét, és halk kuncogások között, megmagyarázható és nyugtalanító zajokat keltsünk, és már meg is van az esti szórakozás.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Vicces írás szellemekről
http://www.karikaturarendeles.hu/