Rém-szomszéd

márc 5, 2021
Vicces történet a szomszédrólVicces történet a szomszédról
Rém-szomszéd

A szokásaink töltik ki a napjainkat, és ha túl régóta részei az életünknek, egy idő után már szinte ösztönös reflexek lesznek belőlük. Természetesen nekem is vannak, jók és rosszak is, bár utóbbiakat megpróbálom kiszűrni az életemből.

Egy kis utcában lakom, melynek gyér a forgalma, az udvarom pedig az út felé néz. Néha ha felgyűl a sepregetni való levél, akkor a hidegben, felhajtott kapucnis felsővel tevékenykedem odakint.

Ha fát kell vágni, hatalmas fejszével sújtok le a rönkre. Amikor barkácsolás közben egy kis baleset és, akkor, jóízűen, magyarul káromkodok hosszú percekig, ami belefér.

A fürdőszoba ablakom is az utcára néz. Néha állva figyelem, amint valaki néha-néha elhalad a ház előtt.

Egy ideje arra lettem figyelmes, hogy az emberek már nem köszönnek vissza annyira, ha pedig barátságosan rájuk nézek, megszaporázzák a lépteiket. A gyerekek is lesütött szemmel sietnek el az utcában. A buszon pedig senki sem akar mellém állni.

Ekkor ugrott be, hogy a többiek szemében, én vagyok a mogorva bácsi, az elszigetelt házból. Az arcomat mindig kapucnis felső árnyékolja be. Hatalmas fejszével mászkálok az udvaron. Az ablakból figyelem, ha valaki elhalad a házam előtt. Amikor meglátom őket, akkor hangosan káromkodok.

Nemrég lett kitéve egy eladó tábla a mellettem lévő ingatlanra. Talán ha cukorkát osztogatnék a gyerekeknek, akkor javulna a helyzet…

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

 

 

 

Vicces történet a szomszédról