A kemény, éles bírálatok sokszor népszerűbbek, mint azok, akiket, vagy amiket pellengérre állít a kritikus. Ezzel manapság élnek is, hiszen pár jól irányzott ekézéssel máris a celebek közé emelkedhet bárki, aki egyébként a középszer zászlóvivője. Különösen igaz ez a net világára, ahol a névtelenség számos „bölcs” nem hivatásos bírálót termel ki. Lássunk hát pár ilyen „okos” kritikát, amiket ma kapnának a szerzők, vagy ha anno létezett volna internet!
Victor Hugo: A nyomorultak
„Nagyon jó könyvet írtál, kicsit olyan filmnoir szerű, igaz, ez képzavar, mert nem filmről van szó. Kár, hogy olyan szomorú a vége is, ennyi szenvedés, nyomor után befejezhetted volna vidámabban is, hogy azoknak, akik elolvassák, optimizmust sugározzon. De azért így sem rossz, igaz, a gyerekeimnek nem fogom javasolni, hogy olvassák el, éppen a pesszimizmusa miatt. További sok sikert!”
Írta: Alex Fiddler
Nyomorultak paródia