NAGY ZSUGÁS ÁM AZ ÉLET!

Tizenéves fajankóként máson sem járt az eszem, mint a csajokon. Az esti lefekvés után a kínok kínját éltem át miattuk (Összeharapdált párnák, az ágyneműn felfedezett sötét foltok másnap reggel és hasonszőrű társaik. Atyavilág, ma már milyen jókat röhögök a szüzességem állítólagos elvesztéséről szóló történeteimen, amelyekkel szórakoztattam a sörtől elkókadó haverokat a kocsmai mámorban!), amit persze nappal, a vakító világosságban leplezni, titkolni kellett, ha nem akartad, hogy a fél világ rajtad röhögjön. (Minderről persze a fél világnak fogalma sem volt…)

Titkolózni főleg a csajok előtt: a hiúság nagy úr, nem tűri, hogy egy tizenéves srác a gyengeség vagy sebezhetőség legcsekélyebb jelét is kimutassa, az efféle lecsupaszodás ugyanis egyet jelentene a világ végével, a teljes megsemmisüléssel, tovább megyek: ha a csaj látja, hogy te is emberből vagy, a legtöbb, amit tehetsz, hogy a falba vered a fejed, loccsanjon, fröccsenjen agyvelő, úgyis minden hiábavaló!

Tizenéves koromban például volt nekem egy barátnőm, na, jó, kissé sarkítva fogalmazok, szóval volt egy lány, akivel időnként találkoztam. Gyönyörű szemek, tetszetős idomok, báj, kellem, küllem, satöbbi, mindene megvolt, ami a jó (testi és lelki) közérzethez kell. A bájos teremtménnyel írd és mondd egy-két hétig „jártam”. Magyarán: kézen fogva róttuk a belvárosi utcákat, néztük a semmit nem kínáló kirakatokat. Törődtem is én a szűkös áruválasztékkal, én csak azért esedeztem a Sorshoz, hogy minél többen lássanak bennünket, ahogy összefonódva járjuk a Belváros utcáit, minél többen érzékeljék, hogy csajom van, méghozzá nem is akármilyen.

Voltak azért kellemes, a kamaszkori élet elviselhetetlenségén átsegítő pillanatok, sejtelmes kapualjak, híd alatti beugrók, amikor és ahol szűk határok közt testet ölthettek az én messzire kívánkozó vágyaim, miközben azért nagyon vigyáznom kellett, nehogy valami végzetes baleset érjen, de a hiúságom, a minden kákán csomót kereső „bonyolult” személyiségem egyszer csak besokallott, és ellentmondást nem tűrve, sziszegve, közölte velem, hogy elég legyen! Elég a komédiából, eredj haza, olvass Kosztolányit! És akkor én zavarba jöttem, mert nem tudtam, hogyan kell kitenni egy lány szűrét. Honnan tudhattam volna, hiszen sosem csináltam még, azt sem tudtam, mi fán terem az ilyesmi, meg különben is, én nem kitenni akarom a lányok szűrét, hanem…

A helyzet azonban kezdett tarthatatlanná válni, kezdtem úgy érezni, jobb lett volna, ha be sem következett volna. Itt ez a lány, réveteg, álmatag, ártatlan szemekkel bámul, én meg játszom tovább a szerepem, mintha nagyfiú lennék, közben őrjöngeni tudnék a bevezetőben említett kínok okán. Azt mégsem mondhatom neki, hogy kapualjon, hídalján kívül nem tudom hová vinni, márpedig jó lenne. Ő csodál engem, legalább egy évvel idősebb vagyok nála, hosszú a hajam, ami roppant bátorságra vallott azokban az időkben, és annyira sem futja a nagyfiúságomból, hogy kerítsek egy nyomorult kölcsön lakást, ahol a mi szerelmünk (?) virágba borulhat?

A szokásos „megoldáshoz” folyamodtam. A végsőkig feszítettem a húrt, hátha attól minden megoldódik. Provokáltam. A Belvárosban, a bevett szokásunk szerint, sétálgatva kínomban kérdeztem a lánytól, mi akar lenni, ha nagy lesz. Máig előttem a jelenet. A Ferenciek terét akkor még Felszabadulás térnek hívták, s a templommal szemközti zebrán haladtunk át a kornak megfelelően szürkén öltözött emberek népes társaságában, hiszen a hatvanas éveket írtuk.

És akkor a csodaszép lány azt mondta, hogy ő színésznő akar lenni, amitől bennem felment a pumpa, ahogy akkoriban mondták. Mitől? Ma már tudom, attól, hogy kimondta, amit akar, hogy vannak céljai, nem csak úgy él bele a vakvilágba, miközben én a magam módján színészkedem, illegetem-billegetem magam, játszom a nagyfiút, hogy elnyerjem a világ és a csajok tetszését, s közben fogalmam nincs, mit kezdjek azzal a ténnyel, hogy a világra pottyantam. És mivel nem akartam kiesni a nagyfiú szerepéből, felhorkanva, de szó nélkül faképnél hagytam a lányt, persze, ahogy a filmekben láttam, vissza sem nézve.

Nagy zsugás ám az élet! A lány csakhamar gyönyörű nő lett – és ragyogó színésznő.

Szentmiklósi Tamás

Élete

Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Érettségi után segédmunkás, konyhai kisegítő, könyvesbolti eladó, majd 1973-tól 1975-ig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakának hallgatója volt. Egy évig angol szakos az ELTE Bölcsészettudományi Karán, aztán ugyanott a fordító és tolmácsképzőn szerzett végzettséget.

A Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatánál helyezkedett el 1979-ben, itt dolgozott 1989-ig, közben párhuzamosan különböző nyelviskolákban tanár, illetve az OFFI (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) munkatársa volt. 1989 és 1991 között a Veres Pálné Gimnáziumban, majd 1991-től a Novus Gimnáziumban angoltanár.

Műfordítóként angolból fordít szépirodalmi és társadalomtudományi műveket, az alól kivétel Willy Brandt németből átültetett kötete (Szervezett őrület). A Kossuth Kiadó felkérésére 1988-ban lefordította Zbigniew Brzezinskitől A kommunizmus nagy bukása c. könyvet, a munka azonban végül nem jelent meg. Magyar származású szerzők angolul írt műveit is fordítja, Kolnai Aurél, Mannheim Károly, Róheim Géza tanulmányait ültette át magyarra.

Saját műveiben Szentmiklósi a karcolat és a memoár műfajának vegyítésével, néhol szociológiai igényű korrajzokban ábrázolja az elmúlt évtizedek magyar viszonyait. Írásaiból klubokban és kocsmákban (mely utóbbiak köteteinek visszatérő helyszínei) tartanak felolvasói esteket.

2007-től közel két éven át irodalmi és művészeti estek szervezője volt a Toldi Moziban. A Napút Online folyóirat állandó szerzője.

Művei

Írásai

• Porfelhő(Quóta Bt., 2008, ISBN 9789630643436)
• Füstvirágok – Egy disszidens kocsmatöltelék töredelmes vallomásai(Quóta Bt., 2009, ISBN 9789630665216)
• Korhatár nélkül(Quóta Bt., 2011, ISBN 9789638835413)
• Üzenőfalatok(Ganésha Szolgáltató Bt., 2012, ISBN 9789638835420)
• Ki nevet a végén?(Ganésha Szolgáltató Bt., 2013, ISBN 978-963-08-6269-1)
• Jöttem, láttam… (aztán nem győztem csodálkozni)(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789630885935)
• A többit találd ki!(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789631207705)
• Tibikönyv, avagy Minden a lélek!(Hegyi Zoltán Imrével, Jakab Istvánnal és Kállay Kotász Zoltánnal közösen, Műpártolók Egyesülete, 2014, ISBN 9789631213799)
• Felemás – Hány óra van?(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Felemás – Ököl és szó(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Vagy(Quóta Bt., 2016, ISBN 9789638835437)
• Kiöltöm a nyelvem(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835444)
• Snóblizni muszáj(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835451)
• Apu(Quóta Bt., 2018, ISBN 9789638835468)
• Egy krónikás dörmögései(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835475)
• Csoda minden áldott reggel(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835482)

Műfordításai

• Mitch Albom: Még egy nap(Könyvfakasztó Kiadó, 2006)
• Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holokauszt Magyarországon(Új Mandátum Könyvkiadó, 2003)
• Willy Brandt: Szervezett őrület(Kossuth, 1987)
• Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ(Ciceró, 1996)
• James Herriot : Minden élő az ég alatt(Aqua Kiadó, 1995)
• A homoszexualitásról(vál., szerk. Tóth László, ford. Szentmiklósi Tamás, ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszék Hilscher Rezső Szopciálpolitikai Egyesület, T-Twins, 1994)
• Michael Oakeshott: Politikai racionalizmus(Kállai Tiborral közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001)
• Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai(Eri Könyvkiadó, 1997)
• Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya(Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1995)
• Nira Yuval-Davis: Nem és nemzet(Szabó Valériával közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005)

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentmikl%C3%B3si_Tam%C3%A1s