Mobil humoros írás
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Nemrég a telefonommal bajlódtam. Annyira nem siettem, de szerettem volna hamar túlesni a dolgon, hogy aztán egy másik teendőt intézzek el a neten keresztül. Ekkor kezdett el belassulni, majd lefagyni.
Bennem azonnal felment a pumpa. Először erősen kocogtatni kezdtem a kijelzőt, majd amikor nem segített, a kikapcsoló gombot nyomtam hosszú másodpercekig, mint a postás a csengőt, a szomszédban lakó, süket néninél.
Ez már működött, mert a készülék kikapcsolt. Viszont úgy is maradt, ami az okozta bennem, hogy még tovább terheltem az „On” pöcköt. Ettől bekapcsolt, csak a kezdőképernyő nem akart beölteni, helyette egy kis csiga körözött középen.
Megemeltem a kezem, hogy a falhoz vágjam a „rohadt lassú nagydolog szagos végterméket”, és ekkor beugrott az első számítógépem. Hosszú percekig kellett feltöltenem rá egy idegesítően torz zajt, ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon velem.
Ettől megnyugodtam, de a kütyünek azért nem bocsájtottam meg. „Kivégeztem” és újratelepítettem a személyiségét. Természetesen az időszakosan mentett telefonszámaim fele eltűnt, mint ahogyan az összes megjegyzett jelszavam is. Utóbbira sohasem emlékszem, hisz ezért mentem el.
Viszont az esemény naptáramat telerakta az összes közösségi oldalon lévő ismerősöm születésnapjával. Így, bár hívni nem tudom őket, csak felköszönteni.
Szóval, bár a használati tárgyainknak nincsen lelkük, ha nem bánunk jól velük, ledarálják a kapcsolati listánk felét
